„Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.” 1Kor 14,26–40
A mai igében egy olyan gyülekezet képe tárul fel előttünk, amelyben a tagok tolonganak a szolgálatért. Mindenki meg akarja osztani valahogy a hittapasztalatát. Ezt a szolgáló aktivitást kellett az apostolnak rendbe szednie, hogy hatékony erő legyen belőle. Az is lett, hisz a keresztyénség hihetetlen gyorsan terjedt. Ma az istentiszteleteken rend van. De van-e elég bizonyságtévő aktivitás? Te elmondod-e másoknak a saját hittapasztalatodat, hogy épülhessenek belőle?
RÉ 174 MRÉ 156
„Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak…” (Jón 4) Jón 4
(1) „Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak…”(Jón 4)* JÓNÁS PRÓFÉTA VISELKEDÉSE DÖBBENETES – 1. Érthetetlen, de mégis tudjuk, hogy így van, Jónás szűkkebelű, és szabályosan zavarja, hogy a niniveiek megtértek. Azt olvassuk, hogy nagyon rosszul esett Jónásnak a niniveiek megtérése (1). Pedig ezért küldte őt oda az Isten. Jónást azonban zavarja, hogy az Isten kegyelmes; – bűnbánati imádságában ezért meg is vallja, hogy ezért menekült ellenkező irányba a küldetése elől (2–4). Miért fáj nekünk, ha Isten a másikat is üdvözíti, nemcsak a mi „igaz csapatunkat”? – 2. Jónás továbbra is várja a város jogos ítéletét, szenvedését, pusztulását. Egy bokor árnyékában, mint egy páholyban kívánja szemlélni a szigorú próféta mások elvesztét. Szinte beteges elégtétel töltené el, miközben gyönyörködik mások szenvedésében, hiszen megérdemlik sorsukat (5–6). – 3. Isten azonban úgy intézte, hogy a bokor kiszáradjon, és Jónás kitikkadjon a tűző napon. Amikor Jónás elkezd szenvedni, amikor a saját bőrén tapasztalja a kínokat, attól kezdve mindent más szemmel lát. Isten azonban meg is szólítja Jónást, és szájába rágva megmagyarázza neki, hogy ő mentő szeretettel szánja a bűnös Ninivét… (9–11).
___
* JÓNÁS PRÓFÉTA VISELKEDÉSE DÖBBENETES, nem az Isten szándékával egyező.
Jónás könyve tükröt tart a mindenkori egyház elé.
Bizony, Isten Igéjére hivatkozva prófétai szigorunk nem képviseli hűen Isten akaratát.
– 1. Érthetetlen, de mégis tudjuk, hogy így van, Jónás szűkkebelű, és szabályosan zavarja, hogy a niniveiek megtértek.
Azt olvassuk, hogy nagyon rosszul esett Jónásnak a niniveiek megtérése (1).
Pedig ezért küldte őt oda az Isten. Jónást azonban zavarja, hogy az Isten kegyelmes; – bűnbánati imádságában ezért meg is vallja, hogy ezért menekült ellenkező irányba a küldetése elől (2–4).
Miért fáj nekünk, ha Isten a másikat is üdvözíti, nemcsak a mi „igaz csapatunkat”?
– 2. Jónás továbbra is várja a város jogos ítéletét, szenvedését, pusztulását.
Egy bokor árnyékában, mint egy páholyban kívánja szemlélni a szigorú próféta mások elvesztét.
Szinte beteges elégtétel töltené el, miközben gyönyörködik mások szenvedésében, hiszen megérdemlik sorsukat (5–6).
– 3. Isten azonban úgy intézte, hogy a bokor kiszáradjon, és Jónás kitikkadjon a tűző napon.
Amikor Jónás elkezd szenvedni, amikor a saját bőrén tapasztalja a kínokat, attól kezdve mindent más szemmel lát.
Isten azonban meg is szólítja Jónást, és szájába rágva megmagyarázza neki, hogy ő mentő szeretettel szánja a bűnös Ninivét, lakosait és állatait egyaránt, ugyanúgy, mint a kegyesen szűkkeblű, önigazult Jónást.
Jézus Krisztusban minket is megszánt, megmentett az Isten, hogy mi se legyünk irgalmatlanok, de ne legyünk „balekok” se (9–11).