előző nap
következő nap

„...mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik...” 1Kor 16,1–12

1 Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. 2 A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. 3 Amikor pedig megérkezem, azokat, akiket ti alkalmasnak találtok, elküldöm ajánlólevéllel, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4 Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, eljönnek velem együtt. 5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom, 6 de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek, hogy ti indítsatok útnak, ahova majd megyek. 7 Mert nem most, átutazóban akarlak meglátogatni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha az Úr megengedi. 8 Efezusban pünkösdig maradok, 9 mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok. 10 Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én. 11 Senki se nézze le tehát, hanem indítsátok útnak békességgel, hogy eljöjjön hozzám, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12 Ami pedig Apollós testvért illeti, nagyon kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni, mihelyt alkalma lesz rá. 

„...mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik..." (2). Az első keresztyén gyülekezetek ereje többek között abban volt, hogy közösségük volt egymással. Minden héten tettek félre a javaikból arra, hogy segíthessenek a rászorulóknak. Biztatás ez a mai, egyre inkább önzővé váló világban. Felelősséggel tartozunk hittestvéreink iránt. Jó lenne, ha egyházunkban tovább bővülne a testvérgyülekezeti kapcsolatok száma, és kölcsönösen épülhetnénk egymás hite és áldozatkészsége által.

RÉ 272 MRÉ 393

„…a templom még romokban hever?” (Haggeus 1) Haggeus 1

(4) „…a templom még romokban hever?”(Haggeus 1)* ELGONDOLKODTATÓ ADATTAL SZEMBESÜLTEM A NAPOKBAN. – 1. Munkálkodásunk érdemi része tíz százalék alatt van, a többi kilencven százalék ezek hátterét, adminisztrálását, reklámozását, ügyintézését teszi ki. Valóban egy halálosan fárasztó, „túlfeszített semmittevés” az, amibe a ma embere belefárad. Minden túlzás nélkül elmondhatom, hogyha csak az elektromos üzeneteimet naprakészen kezelhetném, azzal kitölthetném a teljes napot. Csakhogy azt érzem, noha nagyon elfáradtam, alig végeztem értelmes munkát ezzel. Mi irányítjuk az ügyeket, vagy az ügyek uralkodnak felettünk? – 2. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb. Ezek az ügyek azonban még egyházi színezettel is többnyire saját „házunk” díszes építését jelentik (4). – 3. Felmerül a kérdés, hogy ezek az ügyintézések mennyiben szolgálják az Úr ügyét, még ha tematikájában egyházi ügyekről van is szó. Mennyi okoskodás, stratégia, levelezés, jogászkodás vonja el a figyelmünket, szívja ki erőinket, de épül–e ezek által „az Úr háza”, az Isten országa, Jézus Krisztus királysága?

___

* – Haggeus próféta, Zakariással együtt akkor prófétáltak, amikor Kr. e. 538–ban Kürosz perzsa király a Babilonba száműzötteknek megengedte, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, és felépítsék a lerombolt templomot.

– A hazatértek el is kezdték a munkát, de a létfenntartási gondok és a politikai nehézségek hamarosan megállították őket ebben a szent szolgálatban.

– Ebben a helyzetben figyelmeztette őket Haggeus és Zakariás próféták szava, amelynek nyomán újra indult a templom építése (Ezsdrás 5,1; Zakariás 6,9–15; 8,9–13).

– Ebben az időben Zerubbábel volt a perzsa király júdai helytartója, a vallási vezetőt pedig Jósua főpapnak hívták.