előző nap következő nap

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” 1Kor 16,13–24

13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! 14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15 Kérlek titeket, testvéreim, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17 Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18 Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! 19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. * 20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21 A köszöntést én írom, Pál, a saját kezemmel. 22 Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! * 23 Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24 Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (14). Az első keresztyén közösségek számára természetes volt az, ami Pál apostol leveleiből is kitűnik: személyes, testvéri kapcsolatban voltak egymással. Az egymás iránti szeretet abban mutatkozott meg, hogy számon tartották egymást, imádkoztak egymásért, és segítették egymást. Mit tudsz arról, aki az istentiszteleten melletted, vagy előtted ül. Mit tudsz arról, akit testvérednek mondasz? Van-e közöd hozzá? Nem kellene a testvéreknek egymás iránt testvériesebbnek lenniük?

RÉ 252 MRÉ 363

„…és lelkem köztetek marad!” (Haggeus 2) Haggeus 2

(5) „…és lelkem köztetek marad!” (Haggeus 2) ISTEN LELKE MUNKÁL, MEGAJÁNDÉKOZ! – 1. Bátorságot ad: Isten Igéje bátorítja a prófétát, és rajta keresztül a lelki és a vallási vezetőt, és a teljes népet, hogy legyenek bátrak a szolgálatban, mert velük van az Úr (1–6). – 2. Reménységet ajándékoz: Isten temploma, az Úr ügye nemcsak régi dicsőségében fog ragyogni, hanem ez a dicsőség egyszer majd betölti a földet, mert Isten megrendít mindent, ami e–világi, minden népet és kincset. Becsüljük meg a „régit”, de ne a régi dicsőséget sirassuk, hiszen Isten a jövőben mindennél „ragyogóbbat”, „állandót” készít nekünk (6–9; 20–23). Csak annak a dicsőségnek és kincsnek van „értelme”, ami az Úré, az Ő kezében van, és egyedül Ő tud azokkal jól bánni. Ha egy időre ezek a mi kezünkbe kerülhetnek, akkor Urunk, el ne engedd a kezünket, mert „jaj” nekünk és a körülöttünk élőknek. – 3. Alázatra vezet: Mindez Isten ajándéka, nem a mi érdemünk. Mi tisztátalanok vagyunk. Csak, ha az Isten kegyelmes keze nyúl le értünk, akkor van esélyünk kimászni a „csatornából”. Nincs mire felvágnunk! Az Úr kegyelme minden; – ajándék (10–19).