„Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását...” Péld 1,1–9
„Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását..." (8) A Példabeszédek könyve a gyakorlati bibliai bölcsességek tárháza, hiszen nem magasröptű elméleteket találunk itt, hanem a mindennapi életben hasznosítható tanításokat. Ez a könyv figyelmeztet arra, hogy az előttünk járt nemzedékek tapasztalatát nem kell újra kitalálnunk, hanem be lehet építeni az életünkbe. Fontos fogalom ma is az „életbölcsesség", tanuljuk a Szentírásból.
RÉ 155 MRÉ 158
„Benne élet volt…” (János 1,1–18) János 1,1–18
(4) „Benne élet volt…”(János 1,1–18)* JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE A KEZDETRŐL (ÉS A VÉGRŐL) MÁR ELEVE ÖRÖMHÍR. – 1. Egyrészt azért, mert János nem engedi a felesleges spekulálást, meghatározva ezzel a gyarló emberi értelem végességét. Ezért az emberi bölcselkedés helyébe az isteni kijelentés bizonyosságát helyezi! – 2. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért is örömhír, mert egyszer és mindenkorra felbátorít arra, hogy ugyanazt az isteni örömüzenetet mindig az adott kor és kultúra nyelvén merjük megfogalmazni. Az első három evangélium ugyanazon üzenetét János evangéliuma „lefordította” a saját kora gondolkodása szerint, hogy az akkori ember is érthesse, miközben a lényeg ugyanaz maradt. Merjük tehát a ma embere számára érthető, befogadható, bátorító módon megfogalmazni az örömhírt. – 3. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért örömhír, mert ugyan kora embere számára fogalmazza meg az evangéliumot, de azt meg nem hamisítja, vagyis nem kiszolgálja, csak szolgálja korát az egyetlen örömhírrel, Jézus Krisztussal. Őbenne élet van, örök élet, és Ő az, aki éltet és megelevenít. Van miért örülni!
___
* Gyerekkoromból emlékszem arra a gondolatra, amikor a „világ” végességét vagy végtelenségét próbáltam elképzelni, és mindegyik elképzelhetetlennek tűnt az értelmem számára, miközben leírhatatlan szorongás fogott el.
JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE A KEZDETRŐL (ÉS A VÉGRŐL) MÁR ELEVE ÖRÖMHÍR.
– 1. Egyrészt azért, mert nem engedi a felesleges spekulálást, meghatározva ezzel a gyarló emberi értelem végességét.
Ezért az emberi bölcselkedés helyébe az isteni kijelentés bizonyosságát helyezi, mégpedig azzal a vitán felüli igénnyel, hogy így van, és kész, ebből pedig ennyit, a lényeget tudhatod, miszerint mindennek a kezdetén és a végén a Szentháromság Isten áll, aki körülöleli a teremtett világmindenséget, mint apa a gyermekét.
– 2. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért is örömhír, mert egyszer és mindenkorra felbátorít arra, hogy ugyanazt az isteni örömüzenetet mindig az adott kor és kultúra nyelvén merjük megfogalmazni.
Akkor ez a görög–hellén filozofáló, önhitten bölcselkedő, mindent meghatározni akaró „fogalmi” gondolkodás kora volt.
Az első három evangélium ugyanazon üzenetét János evangéliuma „lefordította” a saját kora gondolkodása szerint, hogy az akkori ember is érthesse, miközben a lényeg ugyanaz maradt.
Azóta sok évszázad telt el, számunkra már ez a megfogalmazás is nehézkes.
De a krisztusi evangélium ma is ugyanaz, merjük tehát a ma embere számára érthető, befogadható, bátorító módon megfogalmazni az örömhírt.
– 3. János evangéliumának kezdete a kezdetről azért örömhír, mert ugyan kora embere számára fogalmazza meg az evangéliumot; – de azt meg nem hamisítja, vagyis nem kiszolgálja, csak szolgálja korát az egyetlen örömhírrel, Jézus Krisztussal, aki az örök Isten Fia, Igéje, „teremtő és újjáteremtő” keze, akiben Isten egyértelműen meghirdette, hogy Ő mindig az élet oldalán áll!
Őbenne élet van, örök élet, és Ő az, aki éltet és megelevenít.
Van miért örülni!