előző nap
következő nap

„Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz...” Péld 9

1 A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. 2 Levágta marháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. 3 Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: 4 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: 5 Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! 6 Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! 7 Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be. 8 Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! 9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! 10 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. 11 Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. 12 Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát. 13 A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud. 14 Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán. 15 Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak: 16 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: 17 A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. 18 De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a holtak hazájának mélyére kerülnek.

„Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz..." (9). Hogyan jellemeznének, akik jól ismernek: tanítható vagy, vagy már mindent tudni vélsz? A bibliai életbölcsesség olyan dolog, amit akkor ér el valaki, ha tudja, hogy nem érte el. Ha őszinte, nyitott szívvel és ésszel tud Isten felé fordulni, és befogadja, amit tőle kap az igében, és élete eseményein keresztül. Te tanulnál, de úgy érzed, nincs senki, aki téged taníthatna? Isten néha nem okosabb és bölcsebb embereken keresztül tanít minket, hanem azt kéri, hogy tudjunk a legkisebbektől is tanulni.

RÉ 228 MRÉ 370

„…aki énhozzám jön, nem éhezik meg…” (János 6,35–40) János 6,35–40

(35) „…aki énhozzám jön, nem éhezik meg…” (János 6,35–40) Őszinték leszünk Urunk, de ŐSZINTESÉGÜNKET IMÁDSÁGKÉNT FOGALMAZZUK MEG. – 1. Nagyon éhesek és szomjasak vagyunk, sokszor szó szerint, még inkább átvitt értelemben, és ezerféle módon. Ez még akkor is igaz, ha jóléti társadalmunk határtalanul önzően csak az egyén boldogságára koncentrál, és egészségtelenül élmény- és élvezetcentrikus (35). – 2. Köszönjük, hogy te azért jöttél, hogy teljesítsd az Atya akaratát, mert mi csak a magunk akaratát vagyunk képesek teljesíteni, még a Te nevedben is. Hálával magasztalunk azért, hogy a Te akaratod az, hogy nekünk örök életünk legyen, és az örök élet konkrét valóság, vagyis feltámadás (38–40). – 3. Áldott légy azért, hogy hihetünk Tebenned (37), mert mi csak úgy tudunk Istennek tetsző dolgokat cselekedni, hogy hiszünk abban, akit az Isten elküldött értünk (28–29). De ez a hit is a Te ajándékod.