előző nap
következő nap

„Az igaznak az emlékezete áldott...” Péld 10,1–16

1 Salamon példabeszédei. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának. 2 Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól. 3 Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti. 4 Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. 5 Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való. 6 Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. 7 Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. 8 A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. 9 Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az. 10 Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. 11 Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. 12 A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. 13 Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára. 14 A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája. 15 A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek romlásuk a szegénység. 16 Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek.

„Az igaznak az emlékezete áldott..." (7). Ki az igaz? Bibliai értelemben az, aki az adott helyzetben tudja, mit kell tenni és szólni. Senki nem képes erre, csak az Úrral való kapcsolat által. Áldásközvetítő az ilyen ember. Az áldás Isten két nyilvánvaló csodás szabadítása közötti csöndes jelenléte, amikor nagy események nem történnek, de vetésünk sarjad, fáinkon a gyümölcsök beérnek, gyermekeinknek előmenetelük van. Az igaz ember Istennek ezt a csöndes jelenlétét közvetíti. Kérjük őt, legyen emlékezetünk majdan ilyen.

RÉ 432 MRÉ 273

„…ekkor zúgolódni kezdtek…” (János 6,41–51) János 6,41–51

(41) „…ekkor zúgolódni kezdtek…” (János 6,41–51) Mindenhol, mindenféle formában ZÚGOLÓDÁST hallunk. – 1. Mindenki elégedetlen, semmi sem jó, minden pocsék. Persze tényleg sok minden nem jó. A zúgolódás természete azonban az, hogy a zúgolódónak soha, semmi nem lesz jó, még ha „tótágast” áll is a másik. A zúgolódás ó–emberi természetünk része, ami rombol, rosszindulatú, kérlelhetetlen és álnok, miközben „tele pofával” mondja, ömleszti ránk méltatlankodásának és felháborodásának elemésztő tengerét. A zúgolódás felforgatja, felégeti, megsüketíti a világot (41). – 2. Minden zúgolódásban van valami „istentelen”, valami örök lázadás a megváltás és a Megváltó ellen. Minden zúgolódás megbotránkozás Jézusban, akiben csak a názáreti ács fiát látjuk, és nem a Megváltót (42). – 3. Akinek ugyanis az Úr Jézus Krisztus a Megváltója,annak minden nap, minden körülmények között van miért hálát adnia, ezért mindig ez életének alaphangja, így soha nem zúgolódik. Persze észreveszi, és tevékeny szeretettel javítja azt, ami a saját helyén nem az Isten akarata szerint való, azaz nem jó.*

___

* Na, de senki sem jöhet az Úrhoz, ha az Atya nem vonzza az örök élet bizonyosságának öröméhez, és nem ad neki ebben a világban mindenkor hálaadó szívet, és nem törli el zúgolódó természetét (43–51). – Az Ő kegyelme nélkül marad a zúgolódás, amibe szép lassan majd belefulladunk. Ne így legyen! Könyörülj!