„Az okos ember nem fitogtatja tudását...” Péld 12,18–28
Az ember ősi vágya, hogy az szeretne lenni, amit mond magáról. Ám néha feszültség van aközött, akik vagyunk, és akik lenni szeretnénk. „Az okos ember nem fitogtatja tudását..." (23); azaz inkább egy kicsit visszalép, elfedi erényeit, és hagyja, hogy a találkozások által Isten hozza felszínre a benne rejlő értékeket. „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4,7).
RÉ 146 MRÉ 146
„Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ez a Krisztus?” (János 7,25–30) János 7,25–30)
(26) „Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ez a Krisztus?” (János 7,25–30) Nem vesszük eléggé komolyan azt a bibliai parancsot, miszerint IMÁDKOZZUNK HIVATALBAN LÉVŐ VEZETŐINKÉRT (26), a saját tanítóinktól, főnökeinktől kezdve el egészen a világ nagy vezetőinek soráig, mindenkiért (1Timóteus 2,2). – 1. Az ő megtérésük sokat enyhítene a világ nyomorán és szenvedésén. Felelős társadalomtudósok ma is azt állítják, hogy a világ minden látványos nyomorúságát, még mindig kezelni lehetne, ha a világ felelős vezetői, és a mögöttük lévő érdekkörök ezt akarnák és engednék. Most nem az igazságosság e-világban kialakítandó utópiájáról beszélek, mert az igazságosság mindig viszonylagos, hanem a tényleges nyomor és szenvedés megoldásáról. – 2. Ehhez azonban meg kellene térni,és az Úr Jézus Krisztust követve, az Ő lelkületével, Isten országát építve kellene kormányozni a világ ránk bízott részét. Tudjuk, hogy a megtérés is Isten ajándéka (28–29).* – 3. Ne szűnjünk meg imádkozni a vezetőinkért!
___
* – Tudjuk, hogy a megtérés is Isten ajándéka.
– Ezt a mai Ige is egyértelműen hangsúlyozza: vannak, akik felismerték Jézus Krisztusban az Urat, az élő Isten küldöttét; és vannak, akik nem ismerték fel, és így élnek továbbra is a maguk halálosan önző módján (28–29).
– Bizony ezek az utóbbiak vannak sokkal többen a világban, mindenféle vezetőket is ideértve.