előző nap
következő nap

„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet...” Péld 13,1–14

1 A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. 2 Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. 3 Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. 4 Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. 5 Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. 6 Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. 7 Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. 8 A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. 9 Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. 10 A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. 11 A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. 12 A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. 13 Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsolatokat, elnyeri jutalmát. 14 A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.

Be nem teljesedett vágyaink kapcsán vizsgáljuk meg, van-e helye Istennek abban, amit várunk? Ha nincs, jobb elengedni ezeket a vágyakat. Ha hosszú várakozás után kapunk meg valamit, az ajándék. Ha rögtön megkapnánk, természetes lenne. Isten azt akarja, hogy a természetesnek gondolt dolgaink hitünkben legyenek kegyelemszerűek. Várni nem szeretünk. „A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet...” (12). A várakozás a hit próbája, de Istenre várni jó.

RÉ 251 MRÉ 361

„Hova akar ez menni, hogy nem találjuk meg?” (János 7,31–39) János 7,31–39

(35) „Hova akar ez menni, hogy nem találjuk meg?” (János 7,31–39) AZ ÉLŐ HITRŐL… – 1. A sokaságból sokan hittek Jézus Krisztusban, hallva tanítását, látva csodáit (31). De még többen voltak azok, ide értve a kor vallási és világi vezetőit is, akik nemhogy nem hittek Őbenne, hanem irigykedve, gyilkos indulattal vagy közömbösen szemlélték tevékenységét, miközben semmit nem értettek „az egészből”. – 2. Döbbenetes szembesülni ezzel az értetlenséggel,amikor Jézus Krisztus tanít, és a hallgatóság jó részének fogalma sincs, hogy miről van szó. Jézus Krisztus arról szól, hogy az Atyától jön, és keresztáldozata, feltámadása után visszatér az Atyához, hogy Övéinek ott helyet készítsen (33). Erre többen hangosan tanakodtak egymás között, hogy hova akar ez menni, hogy nem találjuk, elutazik valahova? – 3. Ma ennél rosszabb a helyzet.* Ennek ellenére mi ne akarjuk a kelleténél jobban megmagyarázni az Igét, ne akarjunk hatni, ne akarjuk kiszolgálni a ma emberének elvárásait, hanem egyszerűen hirdessük a ránk bízott üzenetet hűségesen, hiszen Istennek Szentlelke az, aki érthetővé, élővé és hatóvá teszi az Ő szavát emberekben (39). Persze alapvető követelmény, hogy mindig beszéljünk érthetően, életszerűen, világosan, szemléletesen, értelmesen és felkészülten; – de a lényeget mindig az Úr cselekszi!

___

* A ma embere alig valamit ért Isten Igéjéből. Például a mai igeszakaszban említett jézusi kép hogyan értelmezhető a ma embere számára, miszerint Jézus Krisztus élő vizet ad nekünk, és aki Őbenne hisz, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek? (37–38)