előző nap
következő nap

Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz” Péld 13,15–25

15 A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza.16 Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. 17 A gonosz küldött romlásba dönt, de a megbízható követ gyógyulást szerez. 18 Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. 19 A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. 20 Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. 21 A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. 22 A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. 23 Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. 24 Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.25 Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.

„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz" (20). Bölcs Salamon idejében éppúgy igaz volt ez a példabeszéd, mint napjainkban. Nagyrészt saját döntésünktől függ az, hogy milyenekké válunk, és nevelésünktől, hogy milyenek lesznek gyermekeink és unokáink. Társaságunk is nevel, alakít bennünket. Vasárnapi programunk milyen „társaságba" visz minket vagy gyermekeinket? Éljünk tudatosan a gyülekezeti közösség áldásaival!

RÉ 149 MRÉ 149

„A Krisztus ez.” (János 7,40–53) János 7,40–53

(41) „A Krisztus ez.”(János 7,40–53)*KICSODA JÉZUS? – 1. Voltak Jézus hallgatói között olyanok, akikre mély hatást tettek szavai, ezért ezek nagy prófétának tartották Őt, de ez önmagában kevés. Ez még nem az üdvözítő felismerés (40). – 2. Voltak a sokaságban mások, akik már felismerték benne a Krisztust, de mivel ezek nagy igeismerők voltak, fennakadtak azon, hogy Jézus Galileából jött, hiszen hiányos ismereteik miatt nem tudták, hogy Jézus valójában Betlehemben született, ahogy ezt a próféta megírta (Mikeás 5,1). Sok okoskodó teológust szorongat és tart fogva a nagy de mégsem lényegi és valós „tudománya” (41–42). – 3. Voltak azonban olyanok, akiknek megnyílt a szemük, és Jézusban meglátták a Megváltót (41). – 4. Legtöbben azonban azok közé tartoztak, akik meghasonlottak Őmiatta (43–44). Ahol Ő jelen van, ott meghasonlás is támadhat, a „hamis békesség” helyén...* *

___

* – Az Alpok autópályáin haladva egyik alagút követi a másikat. Ezek között vannak egészen hosszúak, akár nyolc, tíz kilométeresek is. Hosszú úton, amikor a vezető és az utas már amúgy is kimerült, megterhelők, félelmetesek ezek az alagutak, főleg, ha egymás után több mély alagút is követi egymást. Szinte „megváltásként” várjuk a bezártságban, a szűk, sötét, hosszú betongyűrűben haladva a fényt az alagút végén.

– Jézusban meglátni a Krisztust, az Isten Fiát, a Megváltót, talán ehhez az élményhez lehetne hasonlítani: „kijutni végre az alagútból”…

– Hiszen valóban a feltámadott Úr Jézus Krisztus életünk alagútjának egyetlen biztos, üdvösséges megérkezési lehetősége; – noha ezt az életfontosságú felismerést e világból vett példával soha nem lehet tökéletesen szemléltetni.

* * – Odaát majd békességünk lesz, és nem szenvedünk a meghasonlástól.

– Ezért itt van erőnk hitet vallani; – Őérte, ha kell, békétlenséget is felvállalni; – az Ő kegyelméből.