előző nap
következő nap

„Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek” Péld 14,19–35

19 Le fognak borulni a rosszak a jók előtt, és a bűnösök az igaz ember kapuja előtt. 20 A szegényt még barátja is gyűlöli, de a gazdagot sokan szeretik. 21 Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz. 22 Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a szeretet és a hűség pedig jót akar. 23 Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut. 24 A bölcseknek koronája a gazdagság, de az ostobák bolondsága csak bolondság. 25 Életeket ment meg az igaz tanú, de aki hazugságot beszél, az csaló. 26 Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az. 27 Az Úrnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. 28 Nagy nép ad a királynak méltóságot, de ha elfogy a nemzet, elvész az uralkodó is. 29 A türelmes ember telve értelemmel, a türelmetlen pedig bolondnak bizonyul. 30 A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat. 31 Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti. 32 A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt kap az igaz, ha halálán van is. 33 Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban. 34 Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek. 35 Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt, de haragja sújtja a haszontalant.

„Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek" (34). A világi kormányzásról, a politikai felelősségről szól ez az igerész. A reformáció jubileumi esztendejében sokat hallunk, olvasunk arról, hogy főleg Zwingli és Kálvin hangsúlyozták: nincs az életnek a keresztyén hittől elkülöníthető gazdasági és politikai szférája. Az igéhez odafordulás, a becsületes (nem korrupt) munka tette virágzóvá a 16. századi Genfet. Csak így kerülhetők el ma is a gazdasági válságok és csődök.

RÉ 504 MRÉ 288

„…világ világossága…” (János 8,12–20) János 8,12–20

(12) „…világ világossága…” (János 8,12–20) NE FÉLJ ISTEN NÉPE, NEM NYEL EL A SÖTÉTSÉG! – 1. Sokféle sötétség van, a félhomályon át a borús esős és teljes sötétségig; – a lelki, szellemi, hitbeli sötétségről nem is beszélve. A sötétség félelmetes! Ha nem virrad, egy idő után elsorvadunk, belehalunk a sötétségbe, akárcsak a növények. – 2. Persze világosság is sokféle van: ragyogó napfény, csillogó, pazar pompa, de ezek ideig való, csalfa „fényességek”, előbb–utóbb leáldoznak. – 3. Jézus Krisztus a világ világossága, az egyetlen biztosan eligazító, maradandó, örök világosság (12). Jézus önkijelentésében a „világ világossága” azt is jelenti: Ő az igazi, egyetlen, valóságos világosság, amely ragyog, de nem vakít el, vezet és nem vezet félre, felragyog és nem fogyatkozik el, hiszen Ő feltámadás és az örök élet (János 11,25; Ézsaiás 60,19). – 4. Ha más valaki mondana ilyen nagyokat ígérő dolgokat magáról, joggal kételkedhetnék (13–14); – és kételkedjek is, mert „test szerint”, gátlástalanul hazudik a ma embere, felmagasztalva magát (15). Jézus Krisztust azonban az Atya igazolja,feltámadásában végérvényesen hitelesítette Őt.*

___

*  – Tehát Jézus Krisztus nem egyedül van, a mindenható Isten van vele, és Őáltala velünk (16).

– Jézus Krisztus tudja, honnan jött és hová megy, és azért jött, hogy ezt mi is tudjuk, és ezen az úton Ővele járhassunk (14).