előző nap
következő nap

„A bűnösök áldozatát utálja az Úr...” Péld 15,1–15

1 A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. 2 A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt. 3 Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli. 4 A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott pedig összetöri a lelket. 5 A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást. 6 Az igaz házában nagy kincs van, a bűnösnek pedig jövedelme okozza a vesztét. 7 A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta. 8 A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli. 9 Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. 10 Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást. 11 A halál és az enyészet helye is az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve! 12 Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez. 13 Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket. 14 Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik. 15 A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.

„A bűnösök áldozatát utálja az Úr..." (8). Kemény szó ez: utál. Illik ez Istenhez? Utálhat valamit ő, a jó és szerető Isten? Ráadásul az áldozatról, az istentisztelethez tartozó cselekményről van itt szó (vö. Ézs 1,11.15; Mik 6,6–8). Oka volt annak, hogy Ábel áldozata kedves volt Istennek, Kainé nem (1Móz 4). Az istentiszteleti cselekményekkel ne „letudni" akarjuk istentiszteletünket, hogy azután éljük saját életünket (vö. Róm 12,1–2). Vizsgáljam meg életemet: mi az, amit utál abban az Úr, és mondjak én is nemet rá.

RÉ 97 MRÉ 97

„…meghaltok bűnötökben…” (János 8,21–29) János 8,21–29

(21) „…meghaltok bűnötökben…” (János 8,21–29) AZ EMBER ALAPÁLLAPOTA EZ: – 1. Meghalunk bűneinkben, elemésztjük egymást, önmagunkat, a világot; – és a magunk erejéből nem juthatunk a mennybe, oda, ahonnan Jézus Krisztus jött, és ahová megy (21). Shakespeare drámája, a „Titus Andronicus” tele van borzalommal. A darab egyik rendezője azt nyilatkozta róla: igen, ilyen az ember, Jézus Krisztus nélkül ilyen! Valóban, a borzalmakat különböző módon és különböző leplezettségi szinteken műveljük, de a helyzet valójában minden korban ez.  – 2. A legnagyobb nyomorúságunk azonban az, hogy fel sem fogjuk, mekkora a baj,nem értjük, amikor bűnről van szó. Hallatán felnevetünk, vagy olyan buta, sőt botrányos dolgokat kérdezünk, mint itt a farizeusok, amellyel eláruljuk, hogy fogalmunk sincs helyzetünkről (22).* – 3. A megoldás csak az, hogy az Úr, aki fentről jött, elhozza nekünk „lentieknek” a menny gazdagságát (23), aztán majd felvisz magához, mint ahogy a tárnában rekedt bányászokat, végül mégis kimenthetik a halálos mélységből. Ez a megváltás.**

___

* Olyan ez, mint amikor valaki blöfföl, mintha képben lenne, de a következő mondattal elárulja teljes tudatlanságát.

** – 4. Micsoda kegyelem: Az Úr mégis szól hozzánk, még mindig szól, Igét ad, és azt ígéri, hogy keresni fogjuk Őt.

Kegyelme által pedig nem hiába kereshetik Őt népének gyermekei, és nem hiába hihetik, hogy Ő a Megváltó.

Az ilyenek nem vesznek el (25).

Nem veszhetünk el bűneinkben!