előző nap
következő nap

„Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne” Péld 17,1–17

1 Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne. 2 Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben. 3 Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr. 4 A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel. 5 Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. 6 Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák. 7 Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. 8 Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele. 9 Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától. 10 Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. 11 Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene. 12 Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik. 13 Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj. 14 A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör. 15 Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr. 16 Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze? 17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

„Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne" (1). Elméletben elfogadjuk, hogy a szeretet, a bensőséges kapcsolatok az élet legfontosabb értékei. Kérdés azonban, hogy a mindennapi döntéseinkben mit részesítünk előnyben? Következménye van annak, hogy mire szánunk időt, energiát és figyelmet. Vigyázzunk, mert ha az életszínvonal fenntartása köt le minket, sérülnek pótolhatatlan emberi kapcsolataink.

RÉ 103 MRÉ 103

(4) „…annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem…” (János 9,1–12) János 9,1–12

(4) „…annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem…” (János 9,1–12) HOGYAN SEGÍTSÜNK? Hiszen olyan tömény és sokféle nyomorúság van ebben a világban! – 1. Mivé silányulhat előttünk mások nyomorúsága? Elméleti kérdéssé, okoskodássá, teológiai vitatkozássá? (1–2) – 2. Jézus félretolja a kegyes elméleti tudóskodást, és Isten nevében, irgalommal cselekszik; – pont azzal, aki mellette nyöszörög (3). Ha mindenki, Isten eszközeként, „csak ennyit tenne”, pont elég lenne a világ nyomorának enyhítésében: vita helyett azt az egyet segíteni, aki melletted nyöszörög. Vedd észre pont azt az egyet, még időben! Ehhez hit kell, világosság, „nappal” (3–6). – 3. Az Istentől való „hatékony” segítség persze összetett: – adott esetben tényleges segítségre van szükség; – máskor meg arra az intésre, hogy az illető hagyja abba az önkínzó, másokat vádoló, értelmetlen nyöszörgést, és induljon a dolgára; – nagy bajban pedig csak az élő Isten, Jézus Krisztusban közölt hatalma és kegyelme segíthet rajtunk, mint ahogy ez a születése óta vak ember esetében is történt (4–5).*

___

*  – 4. Valójában az ember alapvető halálos test–lelki–hitbeli bajára csak az Úr Jézus Krisztus megváltó hatalma az egyetlen gyógyír.

Ez még akkor is így van, ha az Ő megváltó hatalma felhasználhatja az emberi tudást, gyógymódokat is csodás gyógyításaihoz, ahogy Jézus itt felhasználta a korabeli kenetet is (6).