előző nap
következő nap

„Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában” (2). Péld 18,1–16

1 A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen. 2 Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában. 3 Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat. 4 Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása. 5 Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert. 6 Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő. 7 Az ostobának saját szája a romlása, és saját ajkai ejtik csapdába őt. 8 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. 9 Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. 10 Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.11 A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli. 12 Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos. 13 Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják. 14 Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni? 15 Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik. 16 Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja.

„Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában” (2). Életveszélyes, ha az ember ahelyett, hogy az iránymutatásra figyelne, a saját tudását fitogtatja. Rengeteg tévút, baleset, élettragédia oka ez a felfuvalkodott magatartás. A bölcs ember legfontosabb jellemzője, hogy tanítható. Alázattal kész elismerni hiányosságait, keresni és elfogadni a megfelelő tanítást. Isten az élet útján akar vezetni, taníthat-e ma is?

RÉ 18 MRÉ 18

„…kiközösítették.” (János 9,24–34) János 9,24–34

(34) „…kiközösítették.” (János 9,24–34)* KIT, MIT KÉPVISEL AZ EGYHÁZ? – 1. Ezek itt, Isten szent nevére (24) és Mózesre hivatkozva (28) küzdenek Jézus ellen, aki a vakon született ember meggyógyításával is igazolta, hogy Ő a Krisztus, a Megváltó. Emberemlékezet óta nem történt ugyanis ilyen csoda 30–33). Mai napig fenyeget ez a veszély, hogy Istenre, Írásra, Igékre hivatkozva küzdünk Jézus Krisztus és az evangélium ellen, mert rideg, szigorú, embertelen kegyességünk és írásértelmezésünk olyanná lesz, mint egy „pártiskola” (Angi Vera című film), amely valójában sem Istent, sem embert nem ismer, végképp nem ismeri a krisztusi megváltó szeretetet (34). – 2. Persze kell az ékes rend, a fegyelem, a szigor, ma különösen kell; – hitbeli, tanbeli, erkölcsi értelemben is! De ez a szigor Isten szeretetének szigora, soha nem emberi agresszió, elsőrenden rám vonatkozik, aztán a másikra. – 3. A meggyógyult ember bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, és így az Isten szeretetének rendjéről: tényszerűen (25); bátran és Krisztus–hitre hívóan (27); hitelesen, mint aki saját életében megtapasztalta az Úr újjászülő és gyógyító hatalmát (30–33).

___

 * KIT, MIT KÉPVISEL AZ EGYHÁZ?

– 1. Ezek itt, Isten szent nevére (24) és Mózesre hivatkozva (28) küzdenek Jézus ellen, aki a vakon született ember meggyógyításával is igazolta, hogy Ő a Krisztus, a Megváltó.

Emberemlékezet óta nem történt ugyanis ilyen csoda 30–33).

Mai napig fenyeget ez a veszély, hogy Istenre, Írásra, Igékre hivatkozva küzdünk Jézus Krisztus és az evangélium ellen, mert rideg, szigorú, embertelen kegyességünk és írásértelmezésünk olyanná lesz, mint egy „pártiskola” (Angi Vera című film), amely valójában sem Istent, sem embert nem ismer, végképp nem ismeri a krisztusi megváltó szeretetet, az egyházat pedig törvényeskedő büntetőperré, kiközösítések sorozatává alázza (34).

– 2. Persze kell az ékes rend, a fegyelem, a szigor, ma különösen kell; – hitbeli, tanbeli, erkölcsi értelemben is!

De ez a szigor Isten szeretetének szigora, soha nem emberi agresszió, elsőrenden rám vonatkozik, aztán a másikra.

– 3. A meggyógyult ember bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, és így az Isten szeretetének rendjéről: tényszerűen (25); bátran és Krisztus–hitre hívóan (27); hitelesen, mint aki saját életében megtapasztalta az Úr újjászülő, gyógyító hatalmát, és aki ettől kezdve istenfélelemben cselekszi az Úr akaratát (30–33).

Milyen pontos megfogalmazás ez: istenfélelemben cselekedni az Ő akaratát, vagyis abban az alázatban, hogy soha nem tudjuk tökéletesen felismerni és megcselekedni az Ő akaratát, de üdvösséget nyert, hálás életünk ezután csak ezért könyörög.

Milyen üdítő, áldott ez a lelkület, és milyen gyilkos a másik.