„A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak,...” Péld 21,1–16
A szorgalom és a kapkodás egymás ellentéte (5). Isten vezetése kell, hogy a kettőt ne keverjük össze. Magunktól minden dolgunkat helyénvalónak látnánk (2), miközben tönkremehet mellettünk a családunk, a népünk, az egész teremtett világ. Milyen „szorgalmasan” pusztítjuk az élővilágot is. Az igyekezet akkor éltető, ha alárendeljük magunkat Isten országa rendjének. Ha nem csak magunknak gyűjtünk (13), és igazi kincseink a mennyben vannak elrejtve (Mt 6,19–20).
RÉ 73 MRÉ 73„…örülök, hogy nem voltam ott tiértetek, hogy higgyetek!” (János 11,1–16) János 11,1–16
(15) „…örülök, hogy nem voltam ott tiértetek, hogy higgyetek!” (János 11,1–16) Lázár történetének minden verse fontos, áldott üzenetekben gazdag. Egyet emelünk most ki a mai szakaszból: ÖRÜLJÜNK! – 1. Isten népe életében, azon belül az egyes hívő ember életében nincsenek véletlenek. Isten üdvözítő akarata érvényesül abban, a betegségen, a halálon, a legérthetetlenebb eseményeken keresztül is. Jézus Krisztus nem Lázár halálának „örül”, hanem Isten üdvözítő akaratának, amit Ő hirdet és érvényesít ebben a világban. Örüljünk ennek mi is! – 2. Isten úgy vezeti övéi életét, hogy azok rádöbbenjenek a saját nyomorúságukra, és mindenestül az Úrba kapaszkodva, életet nyerjenek, azaz higgyenek. A hit kegyelmi ajándék. Van okunk örülni, hiszen hihetünk Őbenne! – 3. Végezetül: vegyük észre, hogy miértünk történnek a dolgok, még ha adott ponton fájdalmasak is azok. Ha azt tapasztalnánk, hogy nincs jelen az Úr, akkor is velünk van, – értünk nincs jelen, de velünk van. Örüljünk ennek is!