előző nap
következő nap

„Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket...” Péld 23,1–28

1 Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted, 2 mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra! 3 Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az! 4 Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba! 5 Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. 6 Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, 7 mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! – mondja neked, de nem szívesen. 8 Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted. 9 Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat. 10 Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét! 11 Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled. 12 Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre! 13 Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. 14 Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg. 15 Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. 16 Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. 17 Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, 18 mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. 19 Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! 20 Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! 21 Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. 22 Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! 23 Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! 24 Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. 25 Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! 26 Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! 27 Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. 28 Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát.

„Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket..." (13). A hangsúly nem a verésen van, hanem a felelősségen. Felelős vagy a gyermekért, a testvérért, a szülőért (25), az idegenért is: inteni, nevelni, tanítani, amíg lehet, amíg nem késő. Az a szeretet, amely nem húzza meg a határokat, és nem állít korlátokat a szakadék peremére, hiába simogat, mégis gyilkos szeretet. Kérjünk Istentől felelős, bölcs szeretetet, amely éltet másokat Krisztus kegyelméből.

RÉ 30 MRÉ 30

„…a ház megtelt a kenet illatával.” (János 12,1–8) János 12,1–8

(3) „…a ház megtelt a kenet illatával.” (János 12,1–8) A JÓ ILLAT reménységgel tölt el, megnyugtat, bíztat, hogy nem a „rothadásé” a végső uralom. – 1. Ez a kenetdrága, valódi nárduskenet volt, nem hamisított.* Ez a kenet a betániai család teljes „vagyonát” jelentette, amit ők „odaöntenek Jézus lábai elé”. Mindenünk az Úré, csak Őneki átadva, Őtőle elfogadva lehet a „dolgainkon” illatozó áldás (1–3). – 2. A jó illat betöltötte az egész házat, amikor Mária egy font drága, valódi nárduskenettel megkente Jézus lábát. Milyen gyönyörű jelenet: „a jó illat” akkor támad, amikor az ember fel meri bontani legféltettebb kincsét, és azt az Úr ügyére „pazarolja”, amikor egész életünk az Úrral kerül kapcsolatba, az Ő megváltó személyével; – Ővele, aki legyőzte a halált, a romlást, minden „öklendeztető bűz uralmát”, mert feltámadott a halálból (7). Ez az illat a feltámadott Jézus Krisztus illata, ami mindent betölt, és mi is a Jézus Krisztus jó illata lehetünk (2Korinthus 2,15). – 3. Enélkül azonban marad a bűz, a rothadás, a halál, a gonosz romboló hatalma, ami itt nemcsak abban mutatkozik meg, hogy Júdás tolvaj volt, hanem abban is, hogy folyamatosan tolvajozzuk egymást, a szegényekre, meg a saját jóságunkra hivatkozva, miközben persze az életünk tele van „trükközésekkel” akkor is, ha makulátlannak láttatjuk magunkat (4–6).**

___

* Ez a kenet drága kenet volt, amely egy észak-indiai fűszernövény gyökeréből és szárából készült, fél liternyi illatos olaj lehetett, és amit lepecsételt alabástrom dobozban őriztek.

** A legnagyobb baj azonban még ezen túl van: pazarlásnak tartjuk az Úr ügyének szolgálatát, lenézzük az Úr ügyét, hitetlenek vagyunk! Bűzlik az egész ház, összedől, elpusztul! – Uram, irgalmazz!