„...mert megszokod ösvényeit...” Péld 22,17–29
„...mert megszokod ösvényeit..." (25). Milyen gyakran bukunk bele abba, hogy nem iszonyodunk a gonosztól (Róm 12,9), és ezért megszokjuk azt – a saját életünkben is. Addig kell nemet mondani a kísértésre, a világ csábítására és elszakadni a világiasságtól, amíg nem szokjuk meg a testiséget, az anyagiasságot, a hiú dicsőségvágyat. Mert ha már nem zavar a bűn, akkor Krisztus ellenére élünk, elveszítve a békességet, a tisztaságot és a krisztusi élet erejét. Ne járj a világ útján!
RÉ 510 MRÉ 295
„…jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért…” (János 11,45–57) János 11,45–57
(50) „…jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért…”(János 11,45–57)* A LEGJOBBAT KÉSZÍTETTE NEKÜNK AZ ÚR! – 1. Lehet szépíteni a dolgokat, de ebben a világban igazából minden a hatalomról, a pénzről, a pozícióról szól. Egy esély van arra, hogy ne így legyen, – ha minél többen hisznek Jézus Krisztusban, és követik őt (45–48). A zsidó Nagytanács pont ettől félt, mert ha egyre többen hisznek őbenne, ezt a római hatóságok valamiféle zendülésnek értelmezik, és a zsidók meglévő önrendelkezését is leverik, a Nagytanács hatalmát elveszik, vallásgyakorlásukat megszüntetik, a szent helyről nem is beszélve (47–48). – 2. Akkoriban a főpapokat a rómaiak jelölték ki, a nekik megfelelő módon. Kajafás (Kr. u. 18–36) azt javasolta, hogy ezt az egy embert, Jézust kell beáldozni, megölni, mintsem az egész népet, amely így továbbra is Róma jóindulatát élvezheti (49–50). – 3. Kajafás ironikus szavait azonban felhasználta az Isten Lelke, rámutatva Jézus Krisztus megváltó halálára: egy ember meghal az egész népért (51–53). A Nagytanács elhatározta Jézus megölését, de Jézus megváltó halálának terve Isten kezében volt, a mi üdvösségünkre. Nincs ennél jobb!!!
___
* A LEGJOBBAT KÉSZÍTETTE NEKÜNK AZ ÚR!
– 1. Lehet szépíteni a dolgokat, de ebben a világban igazából minden a hatalomról, a pénzről, a pozícióról szól.
Egy esély van arra, hogy ne így legyen, – ha minél többen hisznek Jézus Krisztusban, és követik őt (45–48).
A zsidó Nagytanács pont ettől félt, mert ha egyre többen hisznek őbenne, ezt a római hatóságok valamiféle zendülésnek értelmezik, és a zsidók meglévő önrendelkezését is leverik, a Nagytanács hatalmát elveszik, vallásgyakorlásukat megszüntetik, a szent helyről nem is beszélve (47–48).
– 2. Akkoriban a főpapokat a rómaiak jelölték ki, a nekik megfelelő módon.
Kajafás (Kr. u. 18–36) azt javasolta, hogy ezt az egy embert, Jézust kell beáldozni, megölni, mintsem az egész népet, amely így továbbra is Róma jóindulatát élvezheti (49–50).
Kajafás itt valójában, Jézus megöletésének szándékával, a népre hivatkozva, saját és a Nagytanács hatalmát védi.
– 3. Kajafás ironikus szavait azonban felhasználta az Isten Lelke, rámutatva Jézus Krisztus megváltó halálára: egy ember meghal az egész népért (51–53).
A Nagytanács elhatározta Jézus megölését, de Jézus megváltó halálának terve Isten kezében volt, a mi üdvösségünkre.
– 4. Kajafás emberi ügyeskedéssel akart valami ideigvalót fenntartani, mert ez szerinte így jobb lesz,
Isten pedig örökkévaló bölcsességével maradandó jót készített népének, amit mi soha nem tudnánk kigondolni és megvalósítani.
Ennél jobb nem kell nekünk.
Az ember legfeljebb ideigvaló jobbat tud felmutatni, de aztán kiderül, hogy nem jobb ez sem az előbbinél.
Jézus Krisztus a legjobbat adja nekünk, az örök jobbat. Nincs ennél jobb!!!