előző nap következő nap

„...de akik keresik az Urat, egészen megértik.” Péld 28,1–16

1 Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán. 2 Sok a vezető, ha pártütés van az országban, míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet. 3 Ha szegény ember a nincstelenek elnyomója, olyan az, mint a felhőszakadás, mely után nincs kenyér. 4 Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket, de akik megfogadják a tanítást, ellenük támadnak. 5 A rossz emberek nem értik meg a törvényt, de akik keresik az Urat, egészen megértik. 6 Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár. 7 Aki ügyel a tanításra, értelmes fiú az, de aki a dőzsölőkkel tart, szégyent hoz apjára. 8 Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, annak gyűjt, aki könyörül a nincsteleneken. 9 Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos. 10 Aki a becsületeseket rossz útra csábítja, maga esik a verembe, de a feddhetetlenekre szép örökség vár. 11 A gazdag ember bölcsnek tartja magát, de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta. 12 Ha az igazak vigadnak, az nagy dicsőséget jelent, ha a bűnösök kerülnek felül, keresni kell az embereket. 13 Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer. 14 Boldog ember, aki mindig istenfélő, de a kemény szívű bajba esik. 15 Olyan a szegény népen uralkodó bűnös, mint a morgó oroszlán és az éhes medve. 16 Ha esztelen a fejedelem, nagy lesz az elnyomás, de ha gyűlöli a nyerészkedést, hosszú ideig él.

A szakasz központi témája az engedelmesség az isteni törvény és a tanítás iránt, amely a helyes élet egyetlen forrása. Aki elhanyagolja, a bűnöst dicséri (4); aki nem érti meg, az rossz, Istent nem kereső ember (5); aki nem ügyel rá, szégyent hoz a családjára (7); aki tehetné, de nem hallgat rá, annak még az imádsága sem kedves Isten előtt (9). Isten tanításának, igéjének olvasása, megértése és cselekvése az istenfélő, boldog élet alapja.

RÉ 108 MRÉ 108

„Most dicsőült meg az Emberfia…” (János 13,31–35) János 13,31–35

(31) „Most dicsőült meg az Emberfia…” (János 13,31–35) JÉZUS MEGRENDÜLÉSE RÁMUTAT JÉZUS ISTENSÉGÉRE (21), hiszen az Ő isteni világossága, tisztasága előtt minden „kosz” feltűnik. – 1. Jézus megrendülése leleplezi az emberi bűnt. Jézus megrendülése leleplez minden árulást, amivel naponta tele van az életünk, miközben minden hűtlenséggel, füllentéssel, paráznasággal, okos diplomáciával, istentelenül magát az Urat áruljuk el, ide értve nemcsak Júdás kárhozatos tettét, hanem minden sugdolózást, kíváncsiskodást, pletykát, összekacsintást is, amivel ott, akkor az asztalnál is próbálkozott az egyik tanítvány (23–24). – 2. Jézus megrendülése rámutat az emberlét sötétségére, az ember képmutató értetlenségére (30), amiben járva nem látjuk, milyen nagy bajban vagyunk; – ahogy a tanítványok is alig értettek valamit a történésekből és Jézus kijelentéséből, így apró pénzügyekkel, meg látványos jótékonykodásokkal voltak elfoglalva, hiszen a szegényeknek segíteni mindig „szép” dolog, miközben egyre több a szegény, mert valami alapvető baj van, amit mégsem tudunk megoldani (28–30). – 3. Jézus megrendülése elénk tárja a Sátán rajtunk való hatalmát, ahogy belement Júdásba, úgy kényszeríthet bennünket is (26–27). – 4. Hacsak!!! Hacsak az Isten kegyelme nem könyörül rajtunk, és meg nem szabadít minket a bűn, a sötétség, a gonosz hatalmából. Jézus Krisztus, mint Isten Fia az, aki megcselekedte ezt érettünk!