„Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép,...” Péld 29,1–15
A helyes és helytelen magaviselet az igaz és a gonosz, a becsületes és a vérszomjas, a bölcs és az ostoba ellentétpárjaiban jelenik meg. A fekete-fehérnek tűnő végletek az emberi élet kisarkított helyzetei, mégis többségük mindenkivel megtörténhet. Éppen ezért önvizsgálatra indít, hogy milyen (lenne) az én reakcióm egy-egy ilyen szituációban. Az ilyen önvizsgálat eredménye gyakran elszomorító, szakaszunk azonban ebben biztatást ad: mindenki Isten teremtménye (13), így bízhat az ő kegyelmében.
RÉ 229 MRÉ 372
„…higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” (János 14,1–11) János 14,1–11
(1) „…higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.”(János 14,1–11)* A KERESZTYÉN ÜZENET EGYIK LEGFONTOSABB KIJELENTÉSE EZ. – 1. Aki az élő, egyetlen Istenben hisz, az Jézus Krisztusban hisz. Mai igeszakaszunk csak erről szól: – Higgyetek Istenben, higgyetek énbennem! (1) – Én vagyok az út, senki nem mehet az Atyához, csak általam (6). – Aki engem látott (7), látta az Atyát (9). – Én az Atyában vagyok, az Atya énbennem (10–11). – Amit én mondok, azt Ő mondja (10). – 2. Ezért, aki Őbenne hisz, annak nem kell nyugtalankodnia (1). Az Úr népének, az Úr gyermekének nem kell nyugtalankodni. Tenni kell a dolgunkat, teljes erővel „erőlködnünk” kell; – és mindenben kérnünk kell az Ő erejét, áldását; – az Úr meg majd cselekszik, hiszen mindent Ő végez el! Ne nyugtalankodjunk a lényeget illetően, hiszen minden rendben van (Filippi 4,6): – Van örök helyünk, van odavezető nyitott ajtónk, van az áthatolhatatlannak tűnő sűrűben is ösvényes utunk, van szakadékokon átívelő hidunk; – az Úr Jézus Krisztus. – 3. Ne nyugtalankodjunk, de a nyugodtság nem tétlenséget jelent és nem is túlbuzgalmat, hanem hűséges, odaadó, szorgalmas, szelíd, tisztességes, korrekt életet.
___
*A KERESZTYÉN ÜZENET EGYIK LEGFONTOSABB KIJELENTÉSE EZ.
– 1. Aki az élő, egyetlen Istenben hisz, az Jézus Krisztusban hisz.
Mai igeszakaszunk csak erről szól: – Higgyetek Istenben, higgyetek énbennem! (1) – Én vagyok az út, senki nem mehet az Atyához, csak általam (6). – Aki engem látott (7), látta az Atyát (9). – Én az Atyában vagyok, az Atya énbennem (10–11). – Amit én mondok, azt Ő mondja (10).
– 2. Aki Jézus Krisztusban hisz, az a teremtő, gondviselő, megváltó Istenben hisz; – aki Atyánkká lett, Fiában, a Szentlélek által; – aki élő, egyetlen, igaz, szent Isten.
Ezért, aki Őbenne hisz, annak nem kell nyugtalankodnia (1).
Az Úr népének, az Úr gyermekének nem kell nyugtalankodni.
Tenni kell a dolgunkat, teljes erővel „erőlködnünk” kell; – és mindenben kérnünk kell az Ő erejét, áldását; – az Úr meg majd cselekszik, hiszen mindent Ő végez el!
Sok nyugtalanság feszül bennünk!
Ne nyugtalankodjunk, ne aggódjunk a lényeget illetően, hiszen minden rendben van (Filippi 4,6): – Van örök helyünk, van odavezető nyitott ajtónk, van az áthatolhatatlannak tűnő sűrűben is ösvényes utunk, van szakadékokon átívelő hidunk; – az Úr Jézus Krisztus.
Vegyük azt is komolyan, hogy sok hely van ott, az Úrnál; – mi ugyanis szűkkeblűek vagyunk, mindenben, de nagyon: én igen, a másik nem.
Ezt nem te döntöd el!
– 3. Ne nyugtalankodjunk, de a nyugodtság nem tétlenséget jelent és nem is túlbuzgalmat, hanem hűséges, odaadó, szorgalmas és szelíd, tisztességes, korrekt életet.
A nyugalom nem más, mint Jézus Krisztus békessége bennünk, amely ebben a világban szent izgalom, szent szenvedély, öröm és szenvedés, az Ő ügyéért, a ránk bízottak „magunkhoz ölelésében”.