(18) „Nem hagylak benneteket árván, eljövök hozzátok.” (János 14,12–21) MILYEN ÁRVA AZ EMBERLÉT. – 1. A legpontosabb kifejezés ez: árvák vagyunk, egyedül vagyunk, sokaságban és magányban, sikerben és kudarcban, jólétben és szegényen, békességben és háborúságban, önhitten és önbecsülés híján, testi erőben és nyomorúságban egyaránt. – 2. Csak, ha az egyetlen, valóságos Isten mondja, hogy nem maradunk árvák, mert Ő eljön, mellénk áll, velünk lesz, bennünk lakozik, cselekszik értünk és általunk, majd végül magához vesz bennünket; – igazából akkor van esélyünk elhordozni, túlélni ezt az árvaságot (12–17). – 3. Járuljunk tehát Őhozzá, aki Szentlelke által velünk, bennünk van (15–17), és bármit kérünk, megadja nekünk (13–14). Ne feledjük: ez számunkra már beteljesült valóság, hiszen az Ő feltámadása mindent megadott nekünk, megszüntette árvaságunkat: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (19–20). Ezért először mindig Őt magasztalva hálát adunk, aztán könyörgünk és kérünk, tudva, hogy Ő, akarata szerint megadja nekünk azt, ami a javunkat szolgálja, amire valóban szükségünk van. Elsősorban azt kérjük, hogy Ő cselekedjen mindig általunk, és ne a mi gyarló, frusztrált árvaságunk pótcselekvései mozgassák életünket (21).