(4) „Maradjatok énbennem…” (János 15,1–8) JÉZUS KRISZTUSBAN! – 1. Jézus Krisztusban élni, Őhozzá kötődni, mint a szőlőtőhöz a szőlővesszők; – ez az egyetlen esélyünk. „Őbenne” élni házasságban, családban; – „Őbenne” megvalósítani a gyermeknevelést; – milyen fontos lenne, hogy „Őbenne” szolgáljanak a lelkészeink, gondnokaink, gyülekezeti tagjaink. Ezzel azonban nincs vége a sornak, hiszen ezen a világon csak az hozhatna megoldást, valódi szabadságot és megújulást, ha „Őbenne” dolgoznak és élnek a vezetőink, a főnökeink, a bankáraink és a brókereink is. – 2. Egyébként még a legjobb szándékú kezdeményezést is felzabálja a Sátán. „Őnélküle” ugyanis hiába minden erőlködés, akár emberi jó szándék is, hiába minden reform és forradalom, nincs gyümölcs. Ha „Őnélküle”, Jézus Krisztus nélkül akarunk valamit, az előbb–utóbb semmivé lesz. Pontosan ezt hangsúlyozza a mi Urunk: „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (5)* Venyige életű emberek vagyunk Jézus Krisztus nélkül, előbb–utóbb kiszárad, megtörik, „tűzre való” lesz az életünk (6). – 3. Az Úr kezében áll össze értelmes egésszé az emberlét, mint a fazekas kezei között a cserépedény (Jeremiás 18,6).

___

* – „Őnélküle”, az Úr Jézus Krisztus nélkül semmivé lesz, eltűnik, feledésbe merül a legnagyobb eredmény is; – az örökkévalóság szempontjából semmi az értéke a legnagyobb tettünknek is; – sőt többnyire még a jóindulattal is csak ártunk. – „Őnélküle” szétesnek a dolgaink.

– A venyige a szőlőtőről lemetszett szőlővessző, amely táplálék és nedvesség hiányában elszárad, képtelen gyümölcsöt teremni, ezért halomba hordják, és a tűzre vetik (6).

– Ilyen venyige életű emberek vagyunk Jézus Krisztus nélkül, előbb–utóbb beleszárad az életünk, és meggyullad.