előző nap
következő nap

„Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek.” Péld 30,1–14

1 Ágúrnak, a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van! 2 Mert minden embernél tudatlanabb vagyok, nincs emberhez illő értelmem. 3 Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a Szentnek tudományát: 4 Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve? 5 Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. 6 Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz! 7 Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: 8 Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, 9 hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! 10 Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, mert megátkoz, és bűnhődni fogsz! 11 Micsoda népség az, amely átkozza apját, és anyját nem áldja! 12 Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát, pedig ki sem mosták szennyéből! 13 Micsoda népség az, a mely kevély szemű és fennhéjázó tekintetű! 14 Micsoda népség az, amelynek fogai kardok és agyarai kések! Megennék a nincsteleneket a földön, a szegényeket az emberek között!

Ágúr, az új megszólaló, Jóbhoz hasonlóan Isten végtelen nagyságát dicsőíti, melyhez mérten mi csupán tudatlan porszemek vagyunk. Hiába próbáljuk kikutatni az általa teremtett univerzumot, megszelídíteni és uralni a természet erőit, csak esetleges és tökéletlen megoldásokhoz jutunk. Ugyanakkor uralni igyekszünk környezetünket és a másik embert is – legalább annyira átmeneti sikerrel. Életünkre és kudarcainkra a megoldást csak Istenhez menekülve nyerhetjük el (5).

RÉ 264 MRÉ 348

„…mert eljön a világ fejedelme, bár énvelem nem tehet semmit.” (János 14,22–31) János 14,22–31

(30) „…mert eljön a világ fejedelme, bár énvelem nem tehet semmit.” (János 14,22–31) NÉHA UNDOR FOGJA EL AZ EMBERT attól, amit Németh László „világpiszoknak” nevezett, a Biblia pedig bűnnek mond. Tombol a gonosz, mindenhol. Nincs olyan terület, ahol ne vetné meg a lábát. Mindenki megvadult. Ez nem túlzás, ez tény. – 1. Jézus előre mutat halálára és feltámadására, kijelentve, hogy a világ fejedelme, a gonosz hatalma eljön érte, keresztre viszi, de éppen itt derül ki harmadnapra, hogy Ő a Krisztus, akin nem fog a gonosz hatalma, egyedül Őrajta nem (30). – 2. Mindezt elmondta övéinek, amíg velük volt (25), és a Szentlélek, a Pártfogó majd eszükbe juttatja ezt akkori és mai tanítványainak is (26), hogy higgyenek Őbenne (29), és ne nyugtalankodjanak, ne csüggedjenek, hanem békességük legyen akkor is, amikor küzdelmeket kell felvállalniuk az Ő ügyéért (27). – 3. Ez nekünk szól, örüljünk ennek: hiszen a világ fejedelme velünk sem tehet semmit, abban az értelemben, hogy noha megkínozhat, megölhet, de le nem győzhet. Mi az Úrban vagyunk, Őhozzá megyünk, illetve Ő visszajön érettünk (28). Ez minden erőnk forrása.