előző nap
következő nap

„Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám” Ez 2,1–3,3

1 Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! 2 Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám. 3 Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. 4 A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... 5 Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele – hiszen engedetlen nép ez –, majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. 6 Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. 7 Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez! 8 Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! 9 Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne. 10 Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva. 3,1Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához! 2 Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset. 3 Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

„Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám" (2). Aki Isten szavát olvassa vagy hallgatja, nagy változásokat élhet át. Lélek árad bele saját lelkének keserűsége, önvádja helyett. Talpra áll, még ha előtte összeroskadt, összetört állapotban volt is. Ha eddig számára minden csak a múltról, a veszteségekről szólt, az igét hallva olyan erők érik, amelyben felsejlik valami egészen új. Erre van szükségünk!

RÉ 156 MRÉ 166

„Egy kis idő még…” (János 16,16–23a) János 16,16–23

(16) „Egy kis idő még…” (János 16,16–23a) „MI AZ, AMIT MOND: A KIS IDŐ?” (18) – 1. A tanítványok őszinték voltak, amikor beismerték, hogy nem tudják, Jézus mit ért „a kis idő” alatt. Mi hívő keresztyének mindenre pontosan tudjuk a választ. Lehet, hogy a világnak ebből is elege lett. Mindenre tudjuk a választ, miközben válaszaink sokszor köszönő viszonyban sincsenek a tapasztalati „valósággal”, arról nem is beszélve, amikor a saját életünk cáfol rá arra. Amit másoknál szóvá teszünk, az nálunk, mintha nem is létezne… Sokszor áldottabb hozzáállás lenne kimondani: Nem tudjuk… (Cselekedetek 1,7). Maga Jézus Urunk is ezt mondta erről a kis időről: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja…” (Márk 13,32) – 2. Kapaszkodjunk bele abba, amit tudunk! Isten örökkévaló, időfölötti, maga az idő is az Ő alkotása, ezért az örökkévalóság nem más, mint „örökkévaló jelen” (Pannenberg): „…az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.”(2Péter 3,8)* – 3. Jelek vannak (20–23). Az idők jeleire pedig a Szentlélek világosságában figyeljünk oda (Márk 13,28).

___

* – 3. Jelek vannak.

Az idők jeleire pedig a Szentlélek világosságában figyeljünk oda (Márk 13,28).

Ezek a jelek most is intenek: Jézus Krisztus követőire sírás vár, a világ pedig örül; de bízzunk, mert Ő visszajön értünk, szomorúságunk pedig örök örömre változik, miközben minden kérdésünkre választ kapunk majd (20–23).

Olyan ez, mint a gyermekét megszülő asszony, a vajúdás kínjai az élet feletti örömmé változnak, amelyek minden szenvedést egy csapásra eltörölnek majd (21).