előző nap következő nap

„Fújjátok csak a kürtöt...” Ez 7

1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Te, emberfia, ezt mondja az én Uram, az Úr Izráel földjének: Vége van, jön a vég az ország négy oldalán! 3 Most véged lesz! Rád zúdítom haragomat, elítéllek úgy, ahogy megérdemled, megbüntetlek minden utálatos tettedért. 4 Nem szánakozom rajtad, és nem leszek könyörületes, hanem úgy bánok veled, ahogy megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 5 Így szól az én Uram, az Úr: Egyik veszedelem jön a másik után! 6 Jön a vég, jön a vég! Rád virradt, jön már! 7 Jön rátok a felfordulás, ország lakói! Jön már az az idő, közel az a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken víg ének helyett! 8 Most már hamarosan kitöltöm rajtad lángoló haragomat, elbánok veled haragomban; elítéllek úgy, ahogy megérdemled, és megbüntetlek minden utálatos tettedért. 9 Nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Úgy bánok veled, ahogy megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok, aki lesújtott rátok! 10 Itt van az a nap, eljött már, eljött a felfordulás! Virágzik a törvénysértés, virít a kevélység, 11 az erőszak bűnös uralommá lett. Nem marad belőlük semmi, sem gazdagságukból, sem a zajos sokaságból, sem előkelőikből. 12 Eljött az idő, elérkezett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon, mert minden gazdagságot utolér a harag. 13 Az eladó nem veheti vissza, amit eladott, még ha életben maradna is, mert a látomás minden gazdagságra vonatkozik, és visszavonhatatlan, hiszen még az életét sem tarthatja meg senki a bűne miatt. 14 Fújjátok csak a kürtöt, készítsetek elő mindent! Nem fog senki harcba menni, mert izzó haragom elért minden gazdagságot. 15 Kint fegyver pusztít, bent dögvész és éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban van, azt éhínség és dögvész emészti meg. 16 És ha lesznek is, akik megmenekülnek, olyanok lesznek, mint a búgó galambok a hegyeken, mindnyájan nyögnek bűneik miatt. 17 Minden kéz ellankad, minden térd vizes lesz. 18 Zsákruhát öltenek, rettegés borul rájuk. Minden arcon szégyenpír lesz, mindenki fején kopaszság. 19 Ezüstjüket az utcára dobják, és aranyuk szemétbe kerül. Ezüstjük és aranyuk nem tudja megmenteni őket az Úr haragjának napján. Éhségüket nem csillapítják, gyomrukat nem tölthetik meg vele; ez csak bűnbe vitte őket. 20 Díszes ékszerként büszkélkedtek vele, sőt utálatos és förtelmes bálványokat csináltak belőle; ezért tettem a számukra szemétté. 21 Odaadtam prédaként az idegeneknek, és zsákmányul a föld bűnöseinek, akik meggyalázzák. 22 Elfordítom tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Fosztogatók hatolnak be oda, és meggyalázzák. 23 Készítsd a láncot, mert tele van az ország törvényesített vérontással, és tele van a város erőszakkal. 24 De én idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házaikat. Véget vetek az erőszakosok gőgjének, és meggyalázzák szentélyeiket. 25 Rettegés jön; békét keresnek, de hiába. 26 Egyik baj jön a másik után, egyik hír a másik után érkezik. Látomást keresnek a prófétánál, de hiába; nem tud útmutatást adni a pap, sem tanácsot a vén. 27 A király gyászolni fog, a fejedelmet döbbenet fogja el, és az ország népét rémület bénítja meg. Úgy bánok velük, ahogy megérdemlik. Ahogyan ők ítéltek, úgy ítélem meg őket. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!

„Fújjátok csak a kürtöt..." (14). A kürtszó Isten közelségét hirdeti. E jeladásra ma is szükség van. Olyan legyen pásztoraink igehirdetése, diakónusaink ápoló szolgálata, presbitereink imádsága, tanáraink nevelő munkája, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék: Itt van Isten köztünk! Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk meg azokról a csodákról, amelyeken át Isten vezette, ítélte, áldotta népünket.

RÉ 263 MRÉ 338

„…amelyet az Atya adott nekem?” (János 18,1–11) János 18,1–11

(11) „…amelyet az Atya adott nekem?” (János 18,1–11) MIT ADOTT NEKÜNK AZ ATYA? – 1. Megváltást ajándékozott nekünk az Úr. Gyülekezeti filmklubunkon a „Lavina” című filmet néztük meg. Az ember tehetetlenül áll és kiszámíthatatlanul viselkedik váratlan fordulatokban, nemcsak egy hólavina esetében, hanem még inkább akkor, amikor saját és szerettei életének külső és belső halálos „lavinái” alá szorul. A megváltás ott kezdődik, ahol az ember már tehetetlenül áll, és kénytelen beismerni, hogy emberileg „nincs tovább”. A halál–erők legyőznek. Valójában csak az Úrral „van tovább”, aki a feltámadás és az élet (János 11,23). – 2. Amit az Atya adott nekünk, az mindenestől ajándék, vagyis nem lehet sem karddal, sem másféle emberi trükkökkel, vagy vallási és kegyességi cselekményekkel megszerezni (10–11). Ez előtt csak leborulni lehet. Jézus Krisztus közelében, a színről színre látásban már mindenki leborul (Filippi 2,10–11), a földre esik. Ennek „előjátéka” az, ahogy a Jézus elfogatására érkezők is, többször a földre esnek, beleértve az áruló Júdást is. Hit által mi már most leborulhatunk Őelőtte, és Ő felemel minket. Ez a felemeltetés, több mint e–világi védelem, az is persze, ahogy Jézus itt védelmébe veszi tanítványait, övéit; – de annál sokkal több, üdvösség, örök élet (8–9) – Ezt az ajándékot az Atya, Jézusnak adta, aki övéinek adta tovább… Add tovább…