„...háttal az Úr templomának...” Ez 8
„...háttal az Úr templomának..." (16). Ez a régi történet minket a mai eseményekre figyelmeztet. Az úgynevezett keresztyén európai nemzetek feladták örökségüket, milliók élnek nemzedékünkben is háttal az Úrnak. Forduljunk szembe mindenható Istenünkkel. Töltsön el a mélységes alázat, hiszen halált érdemlő az életfolytatásunk. Legyen miénk a szívbéli bizodalom, hogy Jézus Krisztus vállal minket, a magáénak tart. Erősödjön meg odaszánásunk, hogy neki, érte akarunk élni, és dicsőségét szeretnénk hirdetni.
RÉ 79 MRÉ 79
„…elfogták Jézust és megkötözték.” (János 18,12–23) János 18,12–23)
(12) „…elfogták Jézust és megkötözték.” (János 18,12–23)* MEGKÖTÖZTÉK. – 1. A zsidók és a rómaiak abban egyek voltak, hogy megkötözzék Jézust (12–14). – 2. Ám itt valójában nem Jézus „a megkötözött”, hanem a zsidók és a rómaiak. Egy megkötözöttet külön kiemel az igeszakasz. Péternek és egy másik tanítványnak bejárása volt a főpap udvarába és palotájába. Hova van bejárásunk és miért? Meddig tartsuk a kapcsolatokat bizonyos körökkel, és honnantól kezdve hitvallás az elkülönülés. Péter miért ment Jézus után? Jézus közelében akart lenni, vagy csak kíváncsiskodott, miközben kérkedett a bennfentességével? Valószínű, gyarló okok vezették ide, aminek nyomán gyalázatosan lelepleződött, gyáván tagadott, majd megdermedve, a tűznél melegedve tehetetlenül hallgatott (15–18). Mennyi megkötözöttség szorongat bennünket. Lehetne sorjázni. Szabadítás kell! – 3. Az Urat nem lehet megkötözni. Odabent Jézus méltósággal tűri szenvedéseit. Megütik, de nem üt vissza, ugyanakkor továbbra sem hallgat, hanem nyíltan szól. Ő valóban Isten Fia. Erre csak Ő képes. Ő egészen a keresztig megy Péterért és értünk, majd harmadnapon feltámad (19–23). Ő a mi egyetlen reménységünk!
___
* MEGKÖTÖZTÉK.
– 1. A zsidók és a rómaiak abban egyek voltak, hogy megkötözzék Jézust.
Akik egymással ellenséges viszonyban vannak, illetve akik egymással egy kialkudott de a felszín alatt feszültségekkel teli „békességben” élnek; – ha kell, mindig találnak közös ellenséget, és éppen ez tartja fenn ezt a hamis békességet.
Jézus Krisztus ügyében ma sincs ez másként, vallások és a jóléti világ sok mindenben különbözhet egymástól, de ebben ma is szövetségesei egymásnak: Jézus Krisztust ellenségnek tartják (12–14).
– 2. Ám itt valójában nem Jézus „a megkötözött”, hanem a zsidók és a rómaiak.
Egy megkötözöttet külön kiemel az igeszakasz.
Péternek és egy másik tanítványnak bejárása volt a főpap udvarába és palotájába.
Hova van bejárásunk és miért?
Meddig tartsuk a kapcsolatokat bizonyos körökkel, és honnantól kezdve hitvallás az elkülönülés.
Péter miért ment Jézus után?
Jézus közelében akart lenni, vagy csak kíváncsiskodott, miközben kérkedett a bennfentességével?
Valószínű, gyarló okok vezették ide, aminek nyomán gyalázatosan lelepleződött és gyáván tagadott, majd megdermedve, a tűznél melegedve tehetetlenül hallgatott (15–18).
Mennyi megkötözöttség szorongat bennünket.
Lehetne sorjázni.
Szabadítás kell!
– 3. Az Urat nem lehet megkötözni.
Odabent Jézus méltósággal tűri szenvedéseit, megalázó vallatását, testi és lelki bántását.
Őt nem lehet megtörni.
Ő valóban Isten Fia.
Erre csak Ő képes.
Megütik, de nem üt vissza, ugyanakkor továbbra sem hallgat, hanem nyíltan szól, nem fél, hiszen tudja, hogy vele van az Isten, és azt is tudja, hogy mi vár rá, a szenvedés és kínhalál után: a feltámadás.
Ő egészen a keresztig megy Péterért és értünk, majd harmadnapon feltámad (19–23).
Őt nem lehet megkötözni!
Ő a mi egyetlen reménységünk!