előző nap
következő nap

„Összegyűjtelek benneteket...” Ez 11,14–25

14 Akkor így szólt hozzám az Úr igéje: 15 Emberfia! A te testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire vetődtek az Úrtól; a miénk lett, a mi birtokunkba került az ország! 16 Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszélesztettem őket más országokban, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak. 17 Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszéledtetek, és nektek adom Izráel földjét. 18 És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt. 19 Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20 hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. 21 A szívről pedig így szól az én Uram, az Úr: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom! 22 Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat a kerekekkel együtt, Izráel Istenének a dicsősége pedig ott volt fölöttük. 23 Fölszállt az Úr dicsősége a városból, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van. 24 Engem pedig fölemelt a lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban élő néphez, látomásban, Isten lelke által. Azután eltávozott tőlem a látomás, amelyet láttam. 25 Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az Úr igéjét, amelyet látomásban adott nekem.

„Összegyűjtelek benneteket..." (17). A szétszóratás ezernyi sebét szenvedjük. Isten kegyelme azt a drága ígéretet helyezi a szívünkre, hogy van holnap, van jövő, mert ő ajándékoz meg minket megbékéléssel, hittel, közös feladatokkal. Erre az ígéretre támaszkodva szolgáljunk családunk, gyülekezetünk lelki épüléséért, az egyház egységéért és nemzetünk összetartozásáért.

RÉ 8 MRÉ 8

„Íme, kihozom őt nektek…” (János 19,1–7) János 19,1–7

(4) „Íme, kihozom őt nektek…” (János 19,1–7) A LEGFONTOSABB KIJELENTÉSEK HANGOZNAK EL JÉZUS KRISZTUSRÓL. – 1. Jézus hagyja magát, nem üt vissza, szelíd és alázatos marad akkor is, amikor megalázzák, az arcába vágva megverik (1–3). Jézus hagyja magát, miközben Isten cselekszik, éppen így… – 2. Jézusról kimondják, Pilátus és a többiek, a legfontosabbakat,noha nem tudatosan, nem teológiai értelemben teszik ezt, de itt Isten minden pillanatot a kezében tart.* Igen, Ő Jézus, a Krisztus! – Ő a király (3), nemcsak a zsidók, hanem az egész világ, az egész mindenség királya (Filippi 2,9). – Semmiféle bűn nem található benne (4), mégis Ő az, aki kínhalállal (6), a törvény büntetését elhordozza (7), de Isten Fiaként hordozza el azt (7), ezért legyőzi a halált, és megszabadít bennünket (1Korinthus 15,20). – Ő az ember, ilyen az ember, Isten eredeti gondolata szerint, ilyenné akar újjászülni bennünket (5). – 3. Pilátus kihozta őt a „népnek”, és nem tudta, hogy Ő az, aki kihozza a „népet” a „halálból”…

___

* Ahogy az ember, amíg él, akaratlanul is lélegzetet vesz, és ezzel is kénytelen tanúskodni az éltető Istenről; – úgy itt is akaratlanul, mert Isten így akarta, a legfontosabb kijelentések hangoznak el Jézus Krisztusról.

Olyan ez, mint amikor valaki elszólja magát, olyat mond, amit nagyon nem akart volna, vagy aminek súlyosságát akkor nem, csak később, vagy ő maga soha nem érhet fel ésszel, szívvel, hittel.