előző nap következő nap

„Talán most látni fognak...” Ez 12,1–20

1 Azután így szólt az Úr igéje: 2 Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez. 3 Te pedig, emberfia, készíts egy fogolynak való batyut, és készülj fogságba nappal, a szemük láttára, majd indulj el a lakóhelyedről egy másik helyre, a szemük láttára! Talán most látni fognak, bár engedetlen nép ez! 4 A batyut, amely olyan, mint a foglyoké, nappal vidd ki a szemük láttára, de te este menj ki a szemük láttára, ahogy fogságba szoktak menni! 5 Szemük láttára törd át a falat, és azon át vidd ki azt! 6 Szemük láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára. 7 Úgy tettem azért, ahogy megparancsolta nekem: nappal kivittem a batyut, amely olyan volt, mint a foglyoké, este pedig áttörtem kezemmel a falat, a sötétben kivittem a batyut, és vállamra vettem a szemük láttára. 8 Másnap reggel így szólt hozzám az Úr igéje: 9 Emberfia! Ugye, megkérdezte tőled Izráel háza, ez az engedetlen nép, hogy mit csinálsz? 10 Mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Ez a fenyegető jövendölés Jeruzsálem fejedelmének és Izráel egész házának szól, akik ott élnek. 11 Mondd: Én intő jel vagyok számotokra! Ahogyan én tettem, úgy kell majd nekik is tenniük: mint rabok mennek a fogságba. 12 A fejedelem, aki közöttük van, terhet vesz a vállára, és sötétben megy el. Áttörik a falat, azon vezetik ki; arcát eltakarja, hogy ne is lássa szeme a földet. 13 Hálómat kifeszítem ellene, és csapdába ejtem. Elviszem Babilóniába, a káldeusok országába, de azt már nem fogja látni; ott kell majd meghalnia. 14 Segítőit pedig és egész csapatát, akik csak körülötte vannak, széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket. 15 Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszélesztem őket a népek között, és szerteszórom őket az országokba. 16 De meghagyok közülük néhány embert a fegyver, éhínség és dögvész után, hogy elbeszélhessék utálatos dolgaikat a népek között, amelyek közé kerülnek. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! 17 Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 18 Emberfia! Remegve edd a kenyeredet, reszketve és aggódva igyad a vizedet! 19 Az ország népéhez pedig így szólj: Ezt mondja az én Uram, az Úr Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik majd kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert mindenestül pusztasággá válik az ország a benne lakók erőszakos tettei miatt. 20 A lakott városok romba dőlnek, és az ország pusztasággá válik. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

„Talán most látni fognak..." (3). Ezékielt a fogságban élő nép között intő jellé teszi Isten. Látják a batyut, amit a vállára vesz. Látják az áttört falat. Látják a rettegést a kenyérért és a vízért. A lényeget azonban nem látják. A nép vezetői Istentől fordultak el, és az engedetlenség vakká tette őket. Isten intő jelei itt vannak ma is. Maradj engedelmes. Isten kezében áldott életed van minden körülmények között.

RÉ 90 MRÉ 90

„…még nagyobb félelem szállta meg.” (János 19,8–16a) János 19,8–16a

(8) „…még nagyobb félelem szállta meg.”(János 19,8–16a)* MILYEN MAGÁNYOS ez a hatalmához ragaszkodó, vergődő Pilátus. – 1. Pilátus fél: fáradt, zavarja ez az ügy, amitől nem tud szabadulni, és ami hatalmát is megingathatja, hiszen soha nem tudhatjuk, melyik ügyünk nő túl rajtunk. Jézus nem felel Pilátusnak (8–9). Ő azoknak felel, akik nem titokzatosságára, hanem szavára, kijelentésére kérdeznek rá; – akkor azonban az Ő válasza elveszi a félelmeket. – 2. Pilátus félelmében a hatalmára hivatkozik, amire döbbenetes választ kap Jézustól, miszerint semmi hatalma nem lenne, ha nem felülről kapta volna (10–11). Jézus Krisztus hatalma az egyetlen hatalom, amely szolgáló hatalom. A mi hatalmunk Őtőle van, amivel gyakran visszaélünk, szolgálat helyett a magunk ügyire használjuk azt. – 3. Pilátus félelme pánikká sűrűsödik, amikor a zsidók megzsarolják: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja…” (12–16). Ezért Pilátus, noha szabadon akarta engedni Jézust, kiszolgáltatja őt a zsidóknak. Pilátus vergődik a hatalom birtoklása, a vallások rengetege, az elvárások sokasága között, és ezzel félelme elviselhetetlenné lesz. –  Dönteni kell, az Úr mellett, nincs más megoldás.

___

* MILYEN MAGÁNYOS ez a hatalmához ragaszkodó, vergődő Pilátus, mint minden e–világi hatalmasság!

– 1. Pilátus fél, fáradt, zavarja ez az ügy, amitől nem tud szabadulni, és ami hatalmát is megingathatja, hiszen soha nem tudhatjuk, melyik ügyünk nő túl rajtunk.

Pilátus félelme mindezek mellett valami babonás, vallásos félelemre is utal, hiszen amikor megtudja a Jézus elleni igazi vádat, miszerint Ő Isten Fiává tette magát, kihallgatja Jézust ezzel kapcsolatban is.

Jézus azonban nem felel neki (8–9).

Ő azoknak felel, akik nem titokzatosságára, hanem szavára, kijelentésére kérdeznek rá; – akkor azonban az Ő válasza elveszi a félelmeket.

– 2. Pilátus félelmében a hatalmára hivatkozik, amire döbbenetes választ kap Jézustól, miszerint semmi hatalma nem lenne, ha nem felülről kapta volna. Ez az emberi, de felülről kapott hatalom ma van, holnap pedig nincs, az Isten rendelése szerint (10–11).

Jézus Krisztus hatalma az egyetlen hatalom, amely szolgáló hatalom.

A mi hatalmunk Őtőle van, amivel gyakran visszaélünk, szolgálat helyett a magunk ügyire használjuk azt.

Áldott az a „hatalmas”, aki felelőssége okán fél…

Akinek hatalma van, abban sokkal több félelem feszül, ennek többnyire prózai oka van, hiszen az ilyen ember sokkal több mindent veszíthet; – „látszólag”.

Valójában csak talpnyalókat, gondokat, indulatokat, felelősséget, zsarolókat, félelmeket veszít az ember a hatalommal…

– 3. Az ember mégis ragaszkodik múlandó, apró hatalmához.

Pilátus félelme ezért pánikká sűrűsödik, amikor a zsidók megzsarolják: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja…” (12–16).

Ezért Pilátus, noha szabadon akarta engedni Jézust, kiszolgáltatja őt a zsidóknak.

Pilátus vergődik a hatalom birtoklása, a vallások rengetege, az elvárások sokasága (rómaiak, zsidók, Jézus, saját maga) között, és ezzel félelme elviselhetetlenné lesz.

– 4. Dönteni kell.

Dönteni kell, az Úr mellett, nincs más megoldás.

Megérkezett az, aki által dönthetünk az élő Isten mellett; – aki által a dolgaink is jól dőlnek el.