„...az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik” Ez 12,21–28
„...az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik" (25). Van, hogy sürgetnénk az ígéret beteljesülését, máskor pedig rettegünk, ha látjuk a ráutaló jeleket. Mikor lesz ez? Meddig tart még? Beteljesedik valaha? Isten ismeri a bennünk lévő kérdéseket. Válasza mindig ugyanaz: az ő szájából származó beszéd valóra válik, nem késik (2Pt 3,9). Önmagunkat vizsgáljuk meg. Győzzük le a kételkedés kísértését. Rábízhatjuk magunkat Isten ígéretére.
RÉ 258 MRÉ 333
„Ekkor átadta nekik, hogy megfeszítsék.” (János 19,16b–22) János 19,16b–22
(16) „Ekkor átadta nekik, hogy megfeszítsék.”(János 19,16b–22)* JÉZUS MEGFESZÍTÉSE. – 1. Amikor a zsidók így feleltek: – „Nem királyunk van, hanem császárunk!”, – akkor Pilátus átadta nekik Jézust, ők pedig átvették (16). Ez az emberiség nagy baja, nem királya van, hanem császára… – 2. Jézus maga vitte a keresztet, még akkor is, amikor más leírások szerint segítettek neki (Máté 27,32). Ennek a keresztnek a súlyát csak Ő hordozhatta el (17), ennek a kínhalálnak szenvedését csak Ő élhette meg, mert több volt ez, mint lassú fulladásos halál két másik között (18). – 3. Talán éppen a jánosi leírás jelzi, hogy „ez a két másik”, sokakat megjelenít. Középen pedig Ő szenved (18). Ha hiszed, hogy Ő, a názáreti Jézus a Megváltó Király, akkor bármi történik veled, Ő ott van veled a „középen”, és nem hagy a „kereszten”, nem hagy a városon kívül, az életen kívül, nem hagy a gyalázatban és a halálban (20).
___
– 1. Amikor a zsidók így feleltek: – „Nem királyunk van, hanem császárunk!”, – akkor Pilátus átadta nekik Jézust, ők pedig átvették (16).
Ez az emberiség nagy baja, nem királya van, hanem császára, nem Jézus Krisztus a királya, hanem e–világi császárok törnek az örökkévaló király helyére, miközben a jólétben már önmagunk leszünk – minden egyén külön-külön – császárrá, uralkodóvá, istenné.
Éppen ezért kell ebben a világban a hatalommal rendelkező felsőbbség, miközben az egyén kiteljesedésével sem lenne semmi baj, ha az tiszta hitben, Jézus Krisztusban történne meg.
– 2. János tömörséggel ír itt minden mozzanatról, miközben teológiai súlya van itt minden mondatnak.
Jézus maga vitte a keresztet, még akkor is, amikor más leírások szerint segítettek neki (Máté 27,32).
Ennek a keresztnek a súlyát csak Ő hordozhatta el (17), ennek a kínhalálnak szenvedését csak Ő élhette meg, mert több volt ez, mint lassú fulladásos halál két másik között (18).
– 3. Talán éppen a jánosi leírás jelzi, hogy „ez a két másik”, sokakat, másokat is megjelenít, engem is meg téged is.
Mindnyájan ott lehetnénk.
Középen pedig Ő szenved (18).
Ha hiszed, hogy Ő, a názáreti Jézus a Megváltó Király, akkor bármi történik, Ő ott van veled a „középen”, és nem hagy a kereszten, nem hagy a városon kívül, az életen kívül, nem hagy a gyalázatban és a halálban (20).
Hiszen ezért jött.
– 4. Pilátus minden akkori nyelven felírta a vádat: A Názáreti Jézus, a zsidók királya.
Máris összevesznek Jézus vádlói a feliraton, de Pilátus nem módosíttatja azt.
Ez is tipikus, még egy feliratban sem tud egyetérteni az ember.
Ezért kell a hatalom: nincs vita és kész, mert soha nem lenne vége.
Ugyanakkor itt is több az igei üzenet, mint a „közéleti” gondolat.
Nemcsak Ő mondta magáról, hogy király, hanem ténylegesen az is: Ő az egyetlen, igaz király, Ő a megoldás, a megváltás, az üdvösség királya.
Pilátus megmondta, nem tudta, hogy a Szentlélek által mondta; – és amit az Úr megmond, az úgy van! (19–22)