„Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket” Ez 15
„Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket" (7). Dániel az Úrnak való engedelmességért tüzes kemencébe kerül, de megmenekül. Izráel életében a szenvedés tüze nem ismeretlen, ahogyan a megtartás kegyelme sem. Aki méltatlanná válik az új életre, azt megemészti saját kívánságainak tüze. Hogyan lehet méltó az új életre a szőlőtő, Izráel? Csak úgy, ha megtermi a Lélek gyümölcseit (Gal 5,22). Rajtunk is ezeket a gyümölcsöket keresi Isten, amelyeket egyedül Jézusban maradva teremhetünk (Jn 15,5).
RÉ 28 MRÉ 28
„…előrefutott, gyorsabban…” (János 20,1–10) János 20,1–10
(4) „…előrefutott, gyorsabban…” (János 20,1–10) KI A GYORSABB? – 1. Olyan nagy itt a nyüzsgés, mintha mai „felpörgött”korunkban játszódna az egész. Az egész igeszakasz hemzseg a mozgást kifejező igéktől.* Az ember folyamatosan „zizeg”, nincs nyugta.** – 2. Erre a nyugtalanságra egyetlen gyógyír adatott a világnak, az üres sír, Jézus Krisztus feltámadása, győzelem a halál felett. Ez a tény megállít, megfordít életeket, és igenis értelmesebb, lassúbb életre hív, ahol nem csak a tevékenység, az eredmény, a produktum számít. Hiszen az igazi eredmény, az áldás, Jézus Krisztusban a miénk. Mi hálaadással ebből, ezért, ezt felmutatva élünk. – 3. Ennek belátásához azonban hit kell. Ehhez nem elég Mária felszínes látása (1); – nem elég Péter mindent megvizsgáló, okoskodó, teoretikus látása (6). Ehhez az alapvető változáshoz a hit jánosi látása kell (8). A hit Isten kegyelmi ajándéka, amely nem azért hisz, mert lát, hanem azért lát, mert hisz (29), és egyszerre érti az Írásokat is (9). Innentől kezdve már egyáltalán nem érdekel minket az, hogy ki a gyorsabb, ki ért el többet, mert a feltámadott Jézus Krisztus nélkül ezeknek semmi értelme!
___
* Az egész igeszakasz hemzseg a mozgást kifejező igéktől: odament, elfutott, elment, elindult, együtt futottak, előrefutott, gyorsabban futott, megérkezett, bement, odaért, hazamentek…
** Ez a sok „mozgás” nem a tevékeny életre utal, hanem valami egészen másra; – arra, hogy kergetjük azt, ami hiányzik, noha nem igazán tudjuk, mi az, de nyugtalanul „pótcselekszünk”, és mindig „gyorsabban és több kell”.
Ténylegesen ilyen az ember, csak koronként és kultúránként mindez másként mutatkozik meg.