„Te vagy az oka, hogy közel van már a napod... a szent dolgokat semmibe vetted”
Ez 22,1–22
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Akarsz-e ítélkezni, emberfia? Akarsz-e ítéletet mondani a vérontó város fölött? Akkor szembesítsd minden utálatos tettével, 3 és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Ennek a vérontó városnak eljön az ideje, mert bálványokat készített a maga vesztére, és tisztátalan lett. 4 A vér, amelyet kiontottál, vétkessé tett, és bálványaid, amelyeket készítettél, tisztátalanná tettek. Te vagy az oka, hogy közel van már a napod, elérkeztél esztendeid végéhez. Ezért gyalázatossá teszlek a népek előtt, és csúffá teszlek minden országban. 5 Csúfolni fognak téged közel és távol, te rossz hírű, te sokat viszálykodó! 6 Íme, Izráel összes fejedelme annyi vért ontott, amennyit csak bírt. 7 Apjukat és anyjukat gyalázták országodban, a jövevényt zsarolták, az árvát és az özvegyet nyomorgatták. 8 A szent dolgokat semmibe vetted, és szombatjaimat meggyaláztad. 9 Rágalmakat terjesztettek országodban, hogy vért onthassanak; a hegyeken bemutatott áldozatból ettek, fajtalanságokat követtek el. 10 A fiúk apjuk feleségével háltak. Erőszakoskodtak a tisztulásban levő nővel. 11 Volt, aki a más feleségével követett el fajtalanságokat, volt, aki a saját menyét gyalázta meg galádul; olyan is volt, aki a húgával, saját apja leányával erőszakoskodott. 12 Hagyták magukat megvesztegetni országodban, hogy vért onthassanak. Kamatot és uzsorát szedtél, felebarátaid rovására nyerészkedtél, zsarolva őket, engem pedig elfelejtettél! – így szól az én Uram, az Úr. 13 Azért én majd összecsapom a kezemet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás miatt, amely országodban történt. 14 Lesz-e elég bátorságod, lesz-e elég erőd akkor, amikor majd elbánok veled? Amit én, az Úr, mondok, azt meg is teszem! 15 Szétszélesztelek majd a népek közé, és szerteszórlak az országokba; véget vetek országodban a tisztátalanságnak! 16 Gyalázatos leszel a népek előtt; akkor majd megtudod hogy én vagyok az Úr. 17 Így szólt hozzám az Úr igéje: 18 Emberfia! Izráel háza salakká lett számomra: a réz, az ón, a vas és az ólom a kemencében ezüstsalakká lett. 19 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel mindenestül salakká lettetek, összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe. 20 Ahogyan összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot és az ónt a kemencébe, és felszítják a tüzet alatta, hogy megolvasszák, úgy gyűjtelek össze benneteket lángoló haragomban, kemencébe raklak, és megolvasztalak benne. 21 Összeszedlek benneteket, felszítom ellenetek haragom tüzét, és megolvasztalak benne. 22 Ahogyan megolvad az ezüst a kemencében, úgy fogtok megolvadni Jeruzsálemben. Amikor kitöltöm rajtatok haragomat, majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
„Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást…” (Galata 2,15–21)
Galata 2,15–21
(17) „Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást…” (Galata 2,15–21) MILYEN ALAPKÉRDÉSEK FOGLALKOZTATNAK BENNÜNKET? – 1. Nyilván benne élünk egy életünket értelmező keretben, amely a kérdéseinket is meghatározza; – azt, hogy miként tekintünk saját „létünkre”. Ezt a keretet kultúránk, neveltetésünk, a minket ért hatások és adottságaink rajzolják meg, koronként módosítják. – 2. Mai igeszakaszunkat olvasva mindenekelőtt arra csodálkozhatunk rá, hogy akkor mindent meghatározó kérdés volt az Isten és ember kapcsolata, az ember üdvössége, megigazulása, és ennek hatása az ember földi életére nézve (15–16). – 3. A nyugati, jóléti társadalmunkban mindezek nem kérdések. Megváltozott az értelmezési rendszer: ma „testben” dicsekszünk, látványos, kézzelfogható, e–világi „többért” hajtunk, miközben az „üdvösségkérdés” legfeljebb Isten nélkül, „önmegtartó életmódként” jelenik meg. Ezért alig tudnak a jóléti társadalmak valamit is kezdeni a keresztyén üzenettel. – 4. A kor, az értelmezési rendszer változott, de az örök emberi tény–kérdések aligha: meghalunk, sok bűn terhel bennünket, mi lesz velünk? Soha ne adjuk fel az evangéliumi választ:Testben élve is a Jézus Krisztusba vetett hit tart meg… (20–21).*
___
* Egyedül ez a hit tesz késszé arra is, hogy az Úr gyönyörűséges rendje, törvény szerint éljek, mint „megigazult” ember.