előző nap
következő nap

„Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten” Ez 23,1–21

1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Volt két asszony, egy anya lányai. 3 Paráznaságból éltek Egyiptomban, már ifjúkorukban paráznák voltak. Ott tapogatták a mellüket, ott szorongatták szűzies keblüket. 4 Az idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholíbá. Aztán az enyéim lettek, fiakat és leányokat szültek. A nevük így értendő: Oholá Samária, Oholíbá pedig Jeruzsálem. 5 Oholá azonban ismét parázna lett, noha már a feleségem volt. Vágyra gerjedt szeretői, az asszírok iránt, akik eljöttek hozzá 6 kék bíborba öltözve: helytartók és elöljárók, kívánatos ifjak mindnyájan, lovasok, harci kocsin járók. 7 Paráználkodott velük, Asszíria válogatott ifjaival és mindazokkal, akik iránt vágyra gerjedt, és tisztátalanná tette magát bálványaikkal. 8 De az egyiptomiakkal sem hagyta abba a paráználkodását, hiszen azok háltak vele fiatal korában; ők is tapogatták szűzies kebleit, és sokat paráználkodtak vele. 9 Ezért a szeretői kezébe adtam, az asszírok kezébe, akik iránt vágyra gerjedt. 10 Azok kitakarták szemérmét, elvették fiait és leányait, őt magát pedig megölték fegyverrel, és hírhedtté lett az asszonyok között, amikor végrehajtották rajta az ítéletet. 11 Amikor látta ezt a húga, Oholíbá, romlottabb lett nála, mert fölgerjedt a vágya, és még a nővérén is túltett a paráználkodásban. 12 Vágyra gerjedt az asszírok iránt: a helytartók és az elöljárók iránt, akik gyönyörű ruhákban jöttek el hozzá, meg a lovasok és a harci kocsin járók iránt, akik mindnyájan kívánatos ifjak. 13 Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten. 14 De ez még tovább ment a paráználkodásban, mert látott férfialakokat a falra vésve, a káldeusok képmását vörös festékkel rajzolva. 15 Ezek övet viselnek a derekukon, kendős turbánt a fejükön; látszik mindnyájukról, hogy tisztek, hasonlók a babilóniaiakhoz, akiknek Káldea a szülőföldje. 16 Amint megpillantotta ezeket, fölgerjedt a vágya irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába. 17 El is jöttek hozzá a babilóniaiak, hogy szeretkezzenek vele, és tisztátalanná tették paráznaságukkal. Amikor tisztátalanná lett miattuk, megundorodott tőlük. 18 Mivel nyíltan paráználkodott, és szemérmetlenül viselkedett, megundorodtam tőle, ahogyan megundorodtam nővérétől is. 19 De ő egyre többet paráználkodott, emlékezve fiatalkorára, amikor Egyiptomban paráználkodott. 20 Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek a teste feltüzelve olyan, mint a szamaraké, és akkora a hímtagjuk, akár a lovaké. 21 Vágyódott fiatalkori fajtalankodására, amikor még Egyiptomban tapogatták kebleit, szorongatták fiatal melleit.

„Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten" (13). Paráznaság, hűtlenség, házasságtörés, engedetlenség. Nincs is olyan bűn és szenny, amit el ne követett volna ez a két asszony, Oholá és Oholíbá, azaz Samária és Jeruzsálem. Elhagyták az Urat, pedig ezt olvashatjuk róluk: „...az enyéim lettek, fiakat és leányokat szültek" (4). Hányszor elhagytuk mi is Urunkat, szembe fordultunk vele, szövetkeztünk ellenségeivel. Valljuk meg neki bűnbánattal: „Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam... és törvényed szerint nem éltem semmiben" (RÉ 445).

RÉ 123 MRÉ 123

„…aki cselekszi, az fog élni…” (Galata 3,6–18) Galata 3,6–18

(12) „…aki cselekszi, az fog élni…” (Galata 3,6–18) EGYBEN EGYEK VAGYUNK, MA IS, bárkik is legyünk. – 1. Mi ma is a törvény emberei vagyunk, minden kultúrában, vallásban, vagy hitetlenségünkben egyaránt. „Tartsd be, cselekedj, oldd meg, mutasd meg, légy eredményes és még sikeresebb, mert meg tudod csinálni, mert minden fejben dől el…” – ismerjük ezeket a szólamokat. Csak az számít, aki felmutat valamit, a maga erejéből, az az igazi ember, az „igaz” ember (12). Persze ez a gondolkodás olyan „versenyt” teremt, ami átok alá helyezi az életet. Mivel a „hit–vallási” verseny is ugyanez, mindez holtvágányra tereli az Isten és az ember kapcsolatát is (10–13). – 2. A hit embere egészen más,mint a törvény embere.* – A hit embere tudja, hogy a maga erejéből „nem képes maradéktalanul megoldani a dolgait”, mindig van híja annak, amit tesz. – A hit embere ezért Isten hatalmára és ígéreteire hagyatkozik, akárcsak Ábrahám (6–7). – A hit embere másokra is reménységgel és örömmel tekint; – sőt, áldássá lesz sokak számára (8). – A hit embere Ábrahám utódában, Jézus Krisztusban, Isten Fiában hisz, akiben Isten megváltó ígéretei beteljesedtek (15–18). – Az igaz ember hitből él (11), és ezzel a hittel lesz képes igazodni Isten üdvösséges rendjéhez, törvényéhez. – 3. A törvény emberei, vagy pedig a hit emberi vagyunk–e?

___

* – A hit embere tudja, hogy a maga erejéből „nem képes maradéktalanul megoldani a dolgait”, mindig van híja annak, amit tesz.

– A hit embere ezért Isten hatalmára és ígéreteire hagyatkozik, akárcsak Ábrahám (6–7).

– A hit embere másokra is reménységgel és örömmel tekint; – sőt, áldássá lesz sokak számára (8).

– A hit embere Ábrahám utódában, Jézus Krisztusban, Isten Fiában hisz, akiben Isten megváltó ígéretei beteljesedtek; – a törvényt pedig sok száz évvel megelőzte ez az ígéret (15–18).

– Az igaz ember hitből él (11), és ezzel a hittel lesz képes igazodni Isten üdvösséges rendjéhez, törvényéhez.

Ez a hit mindenestől Isten ajándéka.

Minden ajándék, hogy senki se kérkedjék (Efezus 2,8).