1 A tizedik esztendőben, a tizedik hónap tizenkettedikén így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Fordulj a fáraónak, Egyiptom királyának az irányába, és prófétálj ellene és Egyiptom ellen! 3 Szólj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, az Úr: Én ellened fordulok, te, fáraó, Egyiptom királya, te, nagy szörnyeteg, aki a Nílus ágai között heverészel, és ezt mondod: Enyém a Nílus, én magam alkottam! 4 Horgokat akasztok az álladba, pikkelypáncélodhoz ragasztom a Nílusod halait, aztán kirántalak a Nílusodból a Nílusod halaival együtt, amelyek pikkelypáncélodhoz ragadtak. 5 Kidoblak a pusztába a Nílusod halaival együtt, a nyílt mezőre esel. Nem szednek föl és nem temetnek el, a föld vadjainak és az ég madarainak adlak eledelül. 6 Majd megtudja Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mert olyan támasz voltál Izráel házának, mint a nád: 7 Ha kézbe fogtak, összetörtél, és végighasítottad vállukat, ha rád támaszkodtak, összeroppantál, és megrogyasztottad derekukat. 8 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Íme, fegyvert hozok ellened, és kiirtok belőled embert és állatot. 9 Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém a Nílus, én magam alkottam! Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! 10 Ezért én ellened fordulok és a Nílus ellen. Egyiptom földjét romhalmazzá, csupa rommá teszem Migdóltól Szevénéig, Etiópia határáig. 11 Nem jár arra ember, állat sem jár arra; lakatlan lesz negyven évig. 12 Egyiptom földjét pusztasággá teszem az elpusztult országok sorában. Városai a romvárosok sorába kerülnek, pusztán maradnak negyven évig. Az egyiptomiakat pedig szétszélesztem a népek közé, és elszórom őket az országokba! 13 De ezt mondja az én Uram, az Úr: Negyven év múlva összegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszóródtak. 14 Jóra fordítom Egyiptom sorsát; visszahozom őket Patrósz földjére, eredeti hazájukba, és ott alávetett királyság lesznek. 15 Alávetettebb lesz, mint más királyságok, nem tud többé a népek fölé emelkedni. Erőtlenné teszem őket, hogy ne uralkodhassanak a népeken. 16 Nem ő lesz többé Izráel házának a bizodalma, nem emlékeztet arra a bűnre, hogy hozzá fordultak. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr vagyok az Úr! 17 A huszonhetedik évben, az első hónap első napján így szólt hozzám az Úr igéje: 18 Emberfia! Nebukadneccar, Babilónia királya nehéz munkát végeztetett haderejével Tírusszal szemben. Mindenkinek belekopaszodott a feje, és feltört a válla, mégsem lett meg a jutalma sem neki, sem haderejének azért a munkáért, amelyet Tírusszal szemben végeztek. 19 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Íme, én Nebukadneccarnak, Babilónia királyának adom Egyiptomot. Elveszi kincseit, zsákmányt ejt, és prédát szerez. Ez lesz a jutalma haderejének 20 azért a munkáért, amelyet végzett: neki adom Egyiptomot, mert nekem szolgált vele – így szól az én Uram, az Úr. 21 Azon a napon újra megnövelem Izráel háza hatalmát, te pedig nyíltan beszélhetsz közöttük. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
(9) „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk meg…” (Galata 6,1–10) Nem azért teszek jót, hogy üdvözüljek; – hanem AZÉRT TESZEK JÓT, mert üdvözültem. – 1. A jó cselekvése „következmény” és nem feltétel. Ez a Krisztus törvénye (1–2). – 2. A jó cselekvését konkretizálja is az apostol.– Hordozzuk egymás terhét szeretteink körében, majd a közvetlen környezetünkben (2), ezután tágítsuk a kört „mindenki” felé (10). – Vannak olyan terhek, amikkel másokat nem terhelhetünk, mert azokat nekünk kell elhordozni (5). – Ne gondoljuk magunkat többnek a kelleténél, mert ezzel megcsaljuk önmagunkat és joggal keltünk ellenszenvet másokban (3). – Tiszteljük tanítóinkat, különösképpen azokat, aki Isten Igéjének üzenetére, az evangélium örömére tanítanak és nevelnek bennünket. Becsüljük meg az ilyeneket (6).* – 3. A jó cselekvésének gazdag áldásai vannak, még akkor is, ha látszólag azokkal ebben a világban visszaélhetnek. Ez a Krisztus–hitből fakadó cselekvés szent kockázata, ami végül is maradandó áldásokhoz vezet (7–9).**
___
* Hol van már ez a megbecsültség?
Hol van már a lelkipásztor méltósága, tekintélye, presztízse?
Összetett kérdésről van szó.
De ennek ellenére igaz: ahogy beszélsz a lelkipásztorodról, az vagy.
Még akkor is minősít ez, ha jogos lenne a panaszod.
A lelkipásztor azonban nem élhet vissza azzal a kegyelemmel, amit kapott…
** A krisztusi jó cselekvésének már ebben a világban is vannak gyümölcsei, áldásai.
A kegyelem ellenére, sőt éppen a kegyelemből következően a tetteinknek következményei vannak; – ebben a világban mindenképpen.
Ezért a jó cselekvésében meg ne lankadjunk.