„Kardot rántanak Egyiptom ellen...” Ez 30
„Kardot rántanak Egyiptom ellen..." (11). Isten a történelem Ura. Népeket, birodalmakat vet el, és újakat emel föl. Egyiptomra is rászabadítja ellenségeit, köztük az új birodalmat, Babilóniát. Ítélete beteljesedik azokon, akik bálványokban bíztak. Ma is hallunk háborúkról, látjuk a népek mozgását. Urunk, térítsd meg nemzedékünket, szánd meg a tékozló Európát, és erősítsd meg hazánkat is kegyelmi szövetségedben.
RÉ 398 MRÉ 389
„Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével…” (Galata 6,11–18) Galata 6,11–18)
(14) „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével…” (Galata 6,11–18)* A LEGFONTOSABB ÜZENET… – 1. Mi mindennel tudunk mi „testben” dicsekedni? Az Ószövetségben a körülmetélkedés adott okot erre a dicsekvésre. Manapság a keresztyének között azon folyik a verseny, hogy ki az „igazabb–hívőbb” keresztyén. Persze ennek mindig „testi”, számszerűsíthető jelei vannak; – szerintünk. Arról most nem is beszélek, hogy korunkban a testi értelemben való dicsekvés mi mindent jelenthet: okos, tehetséges, szép, világot járt, sikeres… (11–13). – 2. Az apostol Jézus Krisztus keresztjével dicsekszik, nem pedig magával. Az apostol Isten kegyelmével, a megváltás ajándékával, az Úrral dicsekszik. Ehhez képest minden itteni eredmény mulandó, rothadandó; – viszont Jézus Krisztusban mindezek a földi dolgok értelmet, maradandóságot nyerhetnek; – de csakis Őbenne (14–15). – 3. Ez az egyetlen dicsekvés, amely nem ellentéteket gerjeszt, hanem békességet és irgalmasságot ajándékoz. Ez a békesség egy „dinamikus” békesség, hiszen nem nyugalmat jelent, hanem mennyei bizonyosságból fakadó szilárdságot; – amely a szolgálattal járó vesződséget (szó szerint vesződséget említi az apostol); – sőt, a Jézus Krisztus ügyével járó „bélyeget”, szenvedést is ezzel a békességgel hordozza. Aki csak a saját élete vesződségét hordozza, az „igen keveset élt” (16–18).
___
* Pál saját kezével írja a levélzárás záró sorait, amelyek egyben összefoglalják az egész levél lényegét.
A LEGFONTOSABB ÜZENET olvasható itt, egész keresztyénségünkre nézve.
– 1. Mi mindennel tudunk mi dicsekedni?
Még a kegyes ember is testileg dicsekszik.
Az Ószövetségben a körülmetélkedés, az Isten választott népéhez testi értelemben való odatartozás adott okot erre a dicsekvésre.
Manapság a keresztyének között azon folyik a verseny, hogy ki az igazabb, jobb, hitelesebb, „megújítottabb”, korszerűbb és mégis hívőbb keresztyén.
Persze ennek mindig „testi”, kimutatható, számszerűsíthető, látható jelei vannak; – szerintünk.
Arról most nem is beszélek, hogy korunkban a testi értelemben való tetszés mi mindent jelenthet: okos, tehetséges, szép, világot járt, sikeres… (11–13).
– 2. Az apostol Jézus Krisztus keresztjével dicsekszik, nem pedig magával.
Az apostol Isten kegyelmével, a megváltás ajándékával, az Úrral dicsekszik.
Ehhez képest minden itteni eredmény mulandó, rothadandó; – viszont Jézus Krisztusban mindezek a földi dolgok értelmet, maradandóságot nyerhetnek; – de csakis Őbenne (14–15).
– 3. Ez az egyetlen dicsekvés, amely nem rivalizálást, konfliktust és ellentéteket gerjeszt, hanem békességet és irgalmasságot ajándékoz mindazoknak, akik Isten kegyelméből a krisztusi szabadság szabályai szerint élnek.
Ez a békesség ugyanakkor egy „dinamikus” békesség, hiszen nem nyugalmat jelent, hanem mennyei bizonyosságból fakadó szilárdságot; – amely a szolgálattal járó vesződséget (szó szerint vesződséget említi az apostol); – sőt, a Jézus Krisztus ügyével járó „bélyeget”, szenvedést is ezzel a békességgel hordozza.
Aki csak a saját élete vesződségét hordozza, az „igen keveset élt” (16–18).