1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről: Nagyságban ki volna hozzád fogható? 3 Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szépek voltak ágai, árnyas a lombja, magasra nőtt, teteje a felhőket érte. 4 Víz növelte nagyra, a mélység vizei tették magassá. Folyóikat az ő tövéhez árasztották mindenfelől, csak patakokat bocsátottak a mező többi fájához. 5 Ezért lett magasabb növésű, mint a mező többi fája: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, amely feléje áradt. 6 Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fialt a mező minden vadja, és árnyékában lakott mindenféle nép. 7 Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak. 8 Nem volt hozzá fogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint neki: Isten kertjében egy fa sem volt szépségben hozzá hasonló. 9 Széppé tettem őt lombos ágaival, irigykedett is rá Éden minden fája az Isten kertjében. 10 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel magasra nőtt, és teteje a felhőket érte, felfuvalkodott magassága miatt, 11 a népek urának kezébe adtam: tegyen vele azt, amit akar. Bűne miatt taszítottam el. 12 Kivágták az idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és a völgyekbe hullottak lombos ágai, hajtásai összetörtek az ország patakmedreiben. Árnyékából elvonult a föld összes népe, és magára hagyta. 13 Ledőlt törzsére rátelepedett minden égi madár, hajtásain ott tanyázott minden mezei vad. 14 Azért ne nőjön túl magasra a víz mellett egy fa sem, ne nyújtsa fel tetejét a felhők közé! Ne bizakodjék el nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld mélyébe azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba. 15 Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és visszatartottam a víztömegeket. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, miatta a mező fái is mind elepedtek. 16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba roskadókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált. 17 Mert ezek is leszálltak vele a holtak hazájába a fegyverrel megöltekhez azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek. 18 Dicsőségben és nagyságban Éden fái között ki volna hozzád fogható? De majd Éden fáival együtt le kell szállnod a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár majd a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, az Úr.
(6) „…az egész világon gyümölcsöt terem.” (Kolossé 1,1–8) Az apostol az igazság beszédéről, AZ EVANGÉLIUMRÓL (5) szól. – 1. Jézus Krisztus evangéliuma az egész világon terjed, gyülekezetek jönnek létre, emberi életek újulnak meg, Isten népe növekszik, gyümölcsöket terem (6). Az evangélium terjedésének egyik áldott bizonyítéka maga a Kolosséban létrejött gyülekezet. Ne aggódj az egyház jövője miatt, hanem légy jelen a gyülekezetedben! – 2. Ez a gyülekezet nem Pál munkássága által született meg, hanem egy Epafrász nevű szolgatárs munkálkodása által, aki szintén Krisztus hű szolgája volt (7). Isten nemcsak a neves elhívottakat, hanem minden hívő embert fel tud használni az evangélium szolgálatában. – 3. Az igazság beszéde, Jézus Krisztus evangéliuma mindenhol ugyanazokat a gyümölcsöket termi:hitet, szeretetet és reménységet. Ez a hit a Jézus Krisztusba vetett hit. Ennek nyomán szeretet támad bennünk, először is azok iránt, akiket az Isten ránk bízott;* – majd rajtuk keresztül minden ember iránt. Közben pedig egész életünk, minden körülmények között reménységben, tehát hálával és örömmel megélt élet, hiszen üdvösségünk van (3–5).
___
* Ennek nyomán szeretet támad bennünk, először is azok iránt, akiket az Isten ránk bízott; „valamennyi szent iránt”, azok iránt, akiket az Isten Jézus Krisztusban megszentelt… (3–5).