előző nap
következő nap

„Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem,..." Ez 34,11–31

11 Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 12 Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. 13 Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. 14 Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. 15 Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. 16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. 17 De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az Úr –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. 18 Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? 19 Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart? 20 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. 21 Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. 22 De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! 23 Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. 24 Én, az Úr, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az Úr, megmondtam! 25 Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. 26 Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. 27 A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. 28 Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban laknak, senki sem háborgatja majd őket. 29 Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. 30 Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem – így szól az én Uram, az Úr. 31 Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, az Úr.

A pásztorokkal együtt megítélt nép számára vigasztalást jelent, hogy maga az Úr keresi meg a szétszéledt nyájat, és viseli gondjukat. Ő maga veszi gondozásába választottait. Életük nemcsak jobbra fordul, hanem természetes lesz számukra az áldás. Ennek viszont feltétele az, hogy az erősek odafigyeljenek a gyengébbekre. Hiányzik az életedből az áldás, nem tapasztalod meg Isten jelenlétét? Vizsgáld meg önmagad: segíted az elesetteket? Esetleg alkalmazkodtál ehhez a világhoz, és önmagadat valósítod meg, átgázolva másokon?

RÉ 304 MRÉ 182

„…a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás…” (Kolossé 2,16–23) Kolossé 2,16–23

(23) „…a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás…”(Kolossé 2,16–23)* A krisztusi ember szabadsága valóban MEGSZÜNTET SOKFÉLE FELESLEGES KÖTÖTTSÉGET, amelyek csak terhelik az amúgy sem könnyű emberi életet (20). – 1. Jézus Krisztusban semmiféle pogány előírás, étkezési szabály, ünnepekre vonatkozó előírás nem számít, mint ahogy az ószövetségi törvény részletes rituális előírásai is értelmüket vesztették; – hiszen mindezek betartása az üdvösség szempontjából lényegtelenek (16–19). – 2. Egyébként a modern ember, éppen azért, mert önmagán kívül nem hisz senkiben és semmiben, pontosan ugyanitt vesztegel, amitől az apostol óv. Ma is ezernyi étkezési, életmódbeli szabállyal próbáljuk a magunk „életét” bebiztosítani. Ennek ellenére a végeredmény ugyanaz: öregedés és halál. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk oda önmagunkra, életmódunkra. A szabályok minden tekintetben fontosak, de ezek a lényeget illetően nem segítenek rajtunk. – 3. Az apostol azt hangsúlyozza, hogy nincs önmegváltás, csak Jézus Krisztusban adatik megváltás. Ezért mindent szabad, ami Jézus Krisztushoz közelebb visz bennünket; – semmit sem szabad tenni, ami attól eltávolítana minket.

___

* A krisztusi ember szabadsága valóban MEGSZÜNTET SOKFÉLE FELESLEGES KÖTÖTTSÉGET, amelyek csak terhelik az amúgy sem könnyű emberi életet (20).

– 1. Jézus Krisztusban semmiféle pogány előírás, étkezési szabály, ünnepekre vonatkozó előírás nem számít, mint ahogy az ószövetségi törvény részletes rituális előírásai is értelmüket vesztették; – hiszen mindezek betartása az üdvösség szempontjából lényegtelenek (16-19).

– 2. Egyébként a modern ember, éppen azért, mert önmagán kívül nem hisz senkiben és semmiben, pontosan ugyanitt vesztegel, amitől az apostol óv.

Hiszen attól függően, hogy melyik szellemi klikkhez tartozunk, ezernyi étkezési, életmódbeli szabállyal próbáljuk a magunk jó közérzetét biztosítani.

Ennek ellenére a végeredmény ugyanaz: öregedés és halál.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk oda önmagunkra, életmódunkra.

A szabályok minden tekintetben fontosak, de ezek önmagukban semmit sem érnek; – a lényeget illetően nem segítenek rajtunk.

– 3. Az apostol azt hangsúlyozza, hogy nincs önmegváltás, csak Jézus Krisztusban adatik megváltás.

Ezért mindent szabad, ami Jézus Krisztushoz közelebb visz bennünket; – semmit sem szabad tenni, ami attól eltávolítana minket.

– 4. Egyébként pedig a keresztyén kegyességet illetően is ugyanezt a nyomorúságot tapasztaljuk: önmegvalósító és önmegváltó kísérletek sorozatát: „Ha nem úgy kegyeskedsz, mint én, illetve az én kegyességi köröm, akkor nem vagy igazi keresztyén”.

Minden ilyen kegyeskedés, amit egyébként mesteri alázatoskodással űzünk, igazából a hitetlenség megnyilvánulási formája, egyházi köntösben.

Kellenek a szabályok, de ne tegyünk fölösleges terheket egymásra, azon túl, amit amúgy is hordoznunk kell ebben a földi életben.

Jézus Krisztus evangéliuma nem terheket rak ránk, hanem megtart, vezet és erőt ad.

Minden, ami ezen felül van, annak valójában semmi értéke és semmi haszna nincs, mert csak öntelt felfuvalkodottsághoz vezet (20–23).