előző nap
következő nap

„Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!" Ez 35

1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Fordulj a Széír-hegység irányába, és prófétálj ellene! 3 Ezt mondd róla: Így szól az én Uram, az Úr: Én most ellened fordulok, Széír hegyvidéke, kinyújtom kezem ellened, sivárrá és kietlenné teszlek. 4 Városaidat romba döntöm, te pedig pusztaság leszel; akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr! 5 Mivel örökösen ellenségeskedtél, és Izráel fiait fegyver martalékává tetted veszedelmük idején, a végső bűnhődés idején, 6 ezért, életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy vérbe borítlak, üldözni fog a vér! Te nem gyűlölted a vért, ezért üldözni fog a vér! 7 Széír hegyvidékét sivárrá és kietlenné teszem, és kiirtok onnan mindenkit, aki arra jár. 8 Halálra sebzettekkel borítom be hegyeidet, halmaidra, völgyeidbe és összes folyómedredbe fegyverrel legyilkoltak hullanak. 9 Örökre pusztasággá teszlek, városaid nem népesülnek be soha. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 10 Mivel ezt mondod: Az a két nép és az a két ország az enyém lesz, birtokba veszem – pedig ott volt az Úr –, 11 azért így szól az én Uram, az Úr: Életemre mondom, hogy ugyanolyan haraggal és indulattal bánok majd veled, ahogyan te bántál velük gyűlöletedben. Majd megismersz engem, amikor ítéletet tartok fölötted! 12 Akkor majd megtudod, hogy én, az Úr, meghallottam, mennyi szitkot szórtál Izráel hegyeire, amikor így beszéltél: Elpusztultak, nekünk adták őket martalékul! 13 Nagyszájúak voltatok, és sokat szidtatok engem; hallottam én! 14 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Az egész föld örülni fog, ha pusztasággá teszlek, 15 ahogy te örültél, amikor Izráel házának birtoka pusztasággá vált. Így bánok veled: pusztaság lesz Széír hegyvidéke egész Edómmal együtt; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

Jó tudni, hogy az Úr bosszút áll értünk. Aki Isten választottjai ellen fordul, annak magával az Úrral kell szembenéznie! De nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogyha mi válunk erőszakossá, akkor az Úr a gyengék, kiszolgáltatottak oldalára áll. Nekünk soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ha Isten az Úr, akkor nekünk is az ő akaratát kell cselekednünk!

RÉ 305 MRÉ 176

„…azokat keressétek, amik odafent vannak…” (Kolossé 3,1–4) Kolossé 3,1–4

(1) „…azokat keressétek, amik odafent vannak…” (Kolossé 3,1–4) AZ ODAFENNVALÓKKAL TÖRŐDJETEK, NE A FÖLDIEKKEL. – 1. Ez nem azt jelenti, hogy „a földi” nem számít,ez a világ nem számít. Hogyan mondhatna ilyet az Isten, aki megteremtette és úgy szerette ezt a világot, hogy eljött közénk, itt szolgált, megváltott, egyszülött Fiát adta ezért a világért (János 3,16). Sőt, minden, ami az evangéliumokban az örök életre mutat, az elsősorban ezért a világért szólal meg, ezt a világot akarja megáldani (Bonhoeffer).* – 2. Az odafennvalókkal törődni azt jelenti, hogy ebben a világban kell teljes valónkkal jelen lenni, élni, szolgálni, örülni és hinni. Amíg megtart bennünket itt az Isten, amíg feladatot ad itt, ebben a földi világban; – addig „csak” az „ittlét” (dasein) a fontos. De ez az „ittlét” csak úgy lehet áldottan fontos, ha ebben az e–világi jelenlétben az odafennvalókra koncentrálunk.** – 3. Tulajdonképpen olyan ez, mint a böjt: hiszen ebben a földi világban élni olyan, mint egy folyamatos, nagyon kemény böjt.

___

* Tehát nem arról van itt szó, hogy valamiféle hívő gőggel legyinteni lehet erre a világra, vagy ki kellene vonulni ebből a világból.

** Ez a koncentrálás, odafennvalókkal való törődés megvalósulhat például a rendszeres kegyességben, és mindabban, ami ezt a földi életet akarja szebbé, boldogabbá, megszenteltebbé tenni.

Az odafennvalókra igyekezni, a mindennapokban a megszentelődés útját jelenti.

Tehát: ebben a világban élünk, „két lábbal” a földön járunk, miközben az odafennvalókra koncentrálunk, állandó kapcsolatba vagyunk a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal, hogy ebben a földi világban, az életünkben és mások életében is megjelenjen az odafennvaló Krisztus, Igéje és Lelke által; – nemcsak a templomokban, hanem a munkahelyeken, a konfliktusokban, az élet sűrűjében is.