előző nap
következő nap

„És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől;...” Ez 43,1–12

1 Azután odavezetett engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely keletre néz. 2 És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől; zúgása olyan volt, mint nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől. 3 A látvány, amelyet láttam, olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett. Ugyanolyan volt, mint az a látvány, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam. 4 Az Úr dicsősége pedig bement a templomba a keletre néző kapun át. 5 Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belső udvarba, és láttam, amint az Úr dicsősége betölti a templomot. 6 Hallottam, hogy a templomból szól hozzám valaki – pedig az a férfi mellettem állt –, 7 és ezt mondja nekem: Emberfia! Ez az én trónusomnak és lábaimnak a helye, ahol Izráel fiai között fogok lakni örökre. Nem szennyezi be többé szent nevemet Izráel háza, sem ők, sem királyaik paráznasággal, a királyok holttestével és áldozóhalmokkal 8 meg azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, ajtófélfáikat pedig az én ajtófélfáim mellé helyezték, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Beszennyezték szent nevemet utálatos tetteikkel, azért elbántam velük haragomban. 9 Most azonban felhagynak a paráznasággal, és elviszik előlem a királyok holttestét, én pedig köztük fogok lakni örökre. 10 Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. 11 Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervét és előírásait, egész tervét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg tervének és előírásainak minden részletét, és valósítsák meg! 12 Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szent. Íme, ez a templom törvénye.

Isten dicsősége onnan tér vissza, ahonnan korábban eltávozott (11,23), keletről (1). Így lesz valóban szent ez a monumentális épület. Mert lehetnek gigantikus kőépületeink, milliárdos beruházásaink, lélegzetállító költségvetéseink, ha Isten dicsősége nem teszi sajátjává, szentté, élővé azt. Van úgy, hogy Isten népének a látszólagos siker kudarcain keresztül kell keserűen megtapasztalnia az Úr jelenlétének hiányát, ami végtelenül kiszolgáltatottá teszi az egyházat (8b). Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy mi is átélhessük a csodát: Isten dicsősége közeledik kelet felől (2).

RÉ 318 MRÉ 190

„…aki nem cselekedett irgalmasságot…” (Jakab 2,1–13) Jakab 2,1–13

(13) „…aki nem cselekedett irgalmasságot…” (Jakab 2,1–13)* AZ IRGALMASSÁGRÓL… – 1. A krisztusi irgalmasság mennyire jelenik meg az életünkben? Mennyire vagyunk krisztusi emberek? (12–13) Ez egy alapkérdés (4–11). Ne a nagy dolgoknál kezdjük a számonkérést. – 2. Mennyire vagyunk irgalmasok egymáshoz a hétköznapokban? – 3. Mennyire vállaljuk fel azt a kockázatot, hogy az irgalmassággal visszaélhetnek? Létezhet-e kemény feltételeket támasztó irgalmasság? – 4. Irgalmasságra van szükség, igen! De először Jézus Krisztus megváltó szeretetére lenne szükség, mert amíg az Ő kegyelme nem járta át a világot, addig az irgalmassággal halálosan visszaélhetnek. Ott kezdődhet valóságos változás ebben a kérdésben is, ahol a sokféleképpen „gazdag”, tehetős, okos, szép is rájön arra, hogy mennyire szegény, bűnös, halandó, és mindenben Isten irgalmára szorul (Máté 5,3). Ez a felismerés odakergeti őt Isten krisztusi kegyelméhez, amely aztán utat nyit a szeretet törvényének betartására a sokféleképpen „szegények” és „elesettek” felé (Máté 5,19), az ő életében is (6–11). – A világon csak ez a megtérő felismerés segíthet!

___

* – 1. A Jézus Krisztusban kapott új életünk mennyire látszik rajtunk?

Ő gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi Őáltala meggazdagodjunk (2Korinthus 8,9).

Mit jelent hitben gazdagnak lenni?

Isten a világ szemében szegényeket és megvetetteket választotta ki (1Korinthus 1,26).

– 2. A keresztyén gyülekezetekben ugyanolyan személyválogatás történik, mint a világban, vagyis a sokféleképpen „gazdagot”, a tehetőst, az okost, a tehetségest, a szépet mindig jobban megbecsülték (2–3; 9).

Így volt ez az egyház történetében mindig, így van ez ma is.

Az egyházban is ugyanúgy folyik a „sztárolás”, mint a világban.

Ahhoz pedig mindig tökéletesen értettünk, hogy a saját magunk kegyességi és egyéb szempontrendszere szerinti „gazdagot” nemcsak kiemeljük, hanem a többiektől elkülönüljünk.

Ez a korabeli gyülekezetben sem volt másként, sajnos!

– 3. De többről van itt szó, mint pusztán szociális kérdésről.

Nem a szegénység összetett problémájáról beszél csupán az Ige.

Nem arról szól, mintha a szegénység önmagában érdem lenne (1–3).

– 4. Tény (5), hogy Isten Jézus Krisztusban nyilatkozott erről is (2Korinthus 8,9), miszerint Ő a világ szemében szegényeket és megvetetteket választotta ki magának (1Korinthus 1,26).

– 5. A szegényekhez való viszonyunk itt egy példa arra nézve, hogy a krisztusi irgalmasság mennyire jelenik meg az életünkben?

Mennyire vagyunk krisztusi emberek? (12–13)

Ez egy alapkérdés (4–11).

Ne a nagy dolgoknál kezdjük a számonkérést.

Mennyire vagyunk irgalmasok egymáshoz a hétköznapokban?

Mennyire vállaljuk fel azt a kockázatot, hogy az irgalmassággal visszaélhetnek?

Létezhet–e határokat meghúzó, kemény feltételeket támasztó irgalmasság?

Azt jelenti az irgalmasság, hogy másokon segítve a magamét és a rám bízottat beáldozom?

Mennyire tudunk különbséget tenni, hogy mi az Úr kegyelméből legfeljebb „krisztusiak” lehetünk, de nem mi vagyunk a Jézus Krisztus?

– 6. Irgalmasságra van szükség, igen!

De először Jézus Krisztus megváltó szeretetére lenne szükség, mert amíg az Ő kegyelme nem járta át a világot, addig az irgalmassággal halálosan visszaélhetnek.

Ott kezdődhet valóságos változás ebben a kérdésben is, ahol a sokféleképpen „gazdag”, tehetős, okos, szép is rájön arra, hogy mennyire szegény, bűnös, halandó, és mindenben Isten irgalmára szorul (Máté 5,3).

Ez a felismerés odakergeti őt Isten krisztusi kegyelméhez, amely aztán utat nyit a szeretet törvényének betartására a sokféleképpen „szegények” és „elesettek” felé (Máté 5,19), az ő életében is (6–11).

– A világon csak ez a megtérő felismerés segíthet!