előző nap
következő nap

„...én pedig kegyelmes leszek hozzátok – így szól az én Uram, az Úr.” Ez 43,13–27

13 Ezek az oltár méretei könyökben megadva (ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb volt): körülötte volt egy egy könyök mély és egy könyök széles árok, amelynek a szélén egyarasznyi szegély volt. Ilyen magas volt az oltár: 14 az árok fenekétől az alsó tömb két könyök magas volt, a szélessége pedig egy könyök; a kisebb tömbtől a nagyobb tömbig négy könyök, és a szélessége egy könyök. 15 Maga a tűztér négy könyök magas volt, és a tűztérből négy szarv emelkedett ki. 16 A tűztér hosszúsága tizenkét könyök volt, a szélessége is tizenkét könyök: a négy oldala tehát egy négyzetet alkotott. 17 A felső tömb hosszúsága tizennégy könyök volt, a szélessége is tizennégy könyök, egyformán mind a négy oldalán. Egy félkönyöknyi szegély vette körül, az árok pedig egy könyök volt körös-körül. Az oltár lépcsője kelet felől volt. 18 Azután ezt mondta nekem: Emberfia! Így szól az én Uram, az Úr: Ezek az oltárra vonatkozó rendelkezések, arra az időre, amikor majd elkészül, hogy égőáldozatot mutassanak be rajta, és vért hintsenek rá. 19 A Cádók leszármazottai közül való lévita papoknak, akik elém járulhatnak a szent szolgálat végzésére – így szól az én Uram, az Úr –, adj egy bikaborjút vétekáldozatul! 20 Végy a véréből, és kend meg az oltár négy szarvát, a felső tömb négy sarkát meg a szegélyt körös-körül! Így mutass be vétekáldozatot, és végezz engesztelést érte! 21 Azután vedd a vétekáldozatra szánt bikát, és égesd el azt a templomhoz tartozó kijelölt helyen, a szentélyen kívül! 22 Másnap pedig vigyél egy hibátlan kecskebakot vétekáldozatul! Ugyanúgy mutassák be vétekáldozatul az oltárért, ahogyan a bikát bemutatták. 23 Miután megvolt a vétekáldozat, mutass be áldozatul egy hibátlan bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból! 24 Vidd oda azokat az Úr színe elé, a papok pedig szórjanak rájuk sót, és mutassák be azokat égőáldozatul az Úrnak! 25 Hét napon át mindennap készíts el egy kecskebakot vétekáldozatul, továbbá egy bikaborjút és egy kost a nyájból; hibátlanokat készítsenek! 26 Hét napon át végezzenek engesztelést az oltárért, így tisztítsák meg, és így avassák föl! 27 Ezeknek a napoknak az elteltével, a nyolcadik naptól kezdve készítsék oda a papok az oltárra égőáldozataitokat és békeáldozataitokat, én pedig kegyelmes leszek hozzátok – így szól az én Uram, az Úr.

Elgondolkodtató a fejezet záró ígérete (27). Vágyunk erre a kegyelemre, de nem akarunk áldozatot hozni érte (18–26). Korunkat talán minden korábbinál jobban jellemzi ez a mentalitás. Ez az oka annak is, hogy „Isten tisztelete" egyre inkább szól rólunk, mint az Úrról. Innen ered a kiüresedett, megfakult, csikorgó vallásosság gyökere. Mert szó szerint „kegyetlenül" nehéz úgy dicsérni az Urat, ha abban nem az ő kegyelme ragyog fel.

RÉ 321 MRÉ 196

„…a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,14–26) Jakab 2,14–26

(26) „…a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,14–26) HIT ÉS CSELEKEDETEK. – 1. Üdvösségünk csakis az Úr ingyen kegyelméből van, ez ajándék; – de az élő hit azonnal látható gyümölcsöt terem,és mint a gyümölcsfa, ott táplál, ahol áll. A termés gyakran lehet gyér, beteges, de az lehetetlen, hogy tápláló gyümölcs nélkül, csak sorvasztó árnyékot vessünk másokra (14; 17–20; 21–26).* – 2. Ne okoljuk a világ összes nyomorúságáért a keresztyénséget, hangoztatva, hogy a keresztyének hirdetik a Jézus Krisztusba vetett hitből következő szeretet cselekedeteinek fontosságát, de mégsem eszerint cselekednek; – na, ezért olyan sok a szegény és elesett ezen a világon! Ez méltatlan vád (15–16) – 3. Urunk, irgalmazz nekünk, hogy nagyobb hittel élhessünk hitelesebb életet; – és irgalmazz a világnak, mert másokon számon kéri azt a szeretetet, amit ő nem is hisz, nem is vall, nem is hirdet, és végképp nem is cselekszik aszerint. Urunk irgalmazz, mert az egymásra mutogatás helyett, közös problémáinkat csakis együtt tudjuk megoldani, a Te irgalmadból, a Te irgalmaddal! (18–19)

___

* Nem azért teszek „jót”, hogy üdvözüljek, hanem azért, mert üdvözültem (14; 17–20).

Ábrahám és Ráháb példája is ezt igazolja, a hit és cselekedetek ilyen egységét és kapcsolatát (21–26).

Jakab levele szembeállítja egymással az igaz hitet a hamis hittel.

A hamis hit elmélet, halott önmagában, állítja ugyan Isten igazát, jóságát, de ezt az ördögök is hiszik, és mégis joggal rettegnek (19).

Az igaz hit Jézus Krisztus engedelmes követése, élő, gyümölcstermő, cselekvő hit.

A hamis hitből nem lehet megmutatni a cselekedeteket, mert ez a hit meddő, halott; – de az élő hit cselekedeteiből meg lehet mutatni a hitet (18), mint ahogy a jó fa jó gyümölcsöt terem (Máté 7,17).

Jakab egy „feltételezett” másik féllel vitázik, aki az elméleti hit álláspontját védi, érveit ezzel az állásponttal szemben fogalmazza meg Jakab, hangsúlyozva az élő, engedelmes hit gyümölcseinek fontosságát; ószövetségi példákkal (23–25), szemléletes képekkel (26), korabeli példákkal (15–16) és elvi tételekkel alátámasztva (14; 17–19).