„És amikor elosztjátok magatok között az örökséget, a köztetek élő jövevényeknek is adjatok...” Ez 47,13–23
„És amikor elosztjátok magatok között az örökséget, a köztetek élő jövevényeknek is adjatok..." (22). Hogy ez milyen rend szerint menjen végbe, az koronként változhat. De az alapelv nem: a köztünk élő, bárhonnan származó jövevények ugyanazon jogokat és kötelességeket kell, hogy élvezzék, mint a ma „őseredetinek" tartott lakosság. A bölcsnek ennyi elég.
RÉ 328 MRÉ 199
„…az Úr eljöveteléig.” (Jakab 5,7–12) Jakab 5,7–12
(7) „…az Úr eljöveteléig.” (Jakab 5,7–12) AZ ÚR ELJÖVETELE. Jó tudni, hogy a mi Urunk visszajön és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét (7a). – 1. Az Úr eljövetele közel van (8), noha a napot és az órát senki sem tudja (Máté 24,36). De a tény megerősíti a szívünket: Ő jön! Mi még tesszük a dolgunkat, de Ő „már úton van”, vagyis bizonnyal jön, az Ővele való találkozás biztosan nem marad el. Várjuk Őt, mint a földművelő, a kétkezi munkás, várja az esőt (7b). – 2. A várakozás közben ne panaszkodjunk egymásra (9), mert az Úr az igaz bíró, Ő lát mindent tisztán, Ő majd „elintézi a dolgokat”! Mi tehát tűrjünk többet, bocsássunk meg (Márk 11,25), szenvedjük el egymást szeretetben (Efezus 4,2). Hiszen most sokan, sokféleképpen, csak „halálra üldözzük” egymást. – 3. Tartsunk ki a szenvedésben, mindenfajta próbatételben. Tartsunk ki a hitvalló szenvedésben is, vagyis az Úr ügyét is merjük bátran képviselni, ha szenvedéssel jár. Beszédünk is Őt hirdesse, bizonyságtévő hitelességgel (12). Gondoljunk a prófétákra és Jóbra, akik kitartottak, az Úr pedig elintézte ügyüket (10–11). – Az Úr ugyanis „tökéletesen elintézte ügyünket”, üdvösségesen megoldotta életünk ügyét, a feltámadott Úr Jézus Krisztusban.