előző nap
következő nap

„...amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.” Mt 2,1–12

1 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2 és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. 3 Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. 4 Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5 Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6 „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." 7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, 8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! 9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10 Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. 11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Amikor a csillag megállt a hely fölött (9), ahol a királyi gyermek született, létrejött egy új világuralmi tengely jelként az egész világnak. A világ szellemi őrszemei felfigyelnek rá, akárcsak az aktuális hatalom. A különbség persze óriási. A Heródes-féle uralom mások szenvedésén keresztül biztosítja hatalmát, míg Krisztus magába fogadja a szenvedést, hogy békét adhasson. A hódolatunk választ a kettő között.

RÉ 320 MRÉ 195

„Isten megáldotta őket.” (1Mózes 1,26–2,4a) 1Mózes 1,26–2,4a)

(28) „Isten megáldotta őket.” (1Mózes 1,26–2,4a) ISTEN MEGÁLDOTTA AZ EMBERT. – 1. Isten áldása azt jelenti, hogy Isten megteremtette az embert, mégpedig saját képmására alkotta, ami annyit tesz, hogy az ember Isten küldötte, eszköze, képviselője ebben a világban (26). – 2. Isten áldása azt jelenti, hogy Isten „uralkodásra” teremtette az embert (26). Az uralkodás azonban a Biblia szóhasználatában mindig felelős, Isten által számon kért szolgálatot jelent; – felelős őrzését, szent szolgálatát, bizonyos esetekben „felhasználását” annak, amit Isten az emberre bízott (28–30). – 3. Isten áldása azt jelenti, hogy az embert férfivá és nővé teremtette, és valóban a férfi és a nő kapcsolata az Istentől rendelt mederben a legnagyobb áldás, amely további áldások forrása (27–28).* – 4. Isten áldása azt jelenti, hogy nekünk adta a nyugalom napját, hogy Őrá figyeljünk, Őrá hagyatkozzunk, mindent Őtőle várjunk, hogy aztán az Ő színe előtt élhessünk a hétköznapokban is. – 5. Isten legfőbb áldása a karácsonykor született Jézus Krisztus, aki a hetedik nap előestéjén meghalt, a hetedik napon sírban pihent, és a hét első napján feltámadott, hogy Isten áldásának teljessége a miénk lehessen örökre.

___

* Ha ezt rendet „felrúgjuk”, minden összekeveredik, és sorvadva nélkülözzük az áldást