előző nap
következő nap

„Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba,...” Mt 2,13–18

13 Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. 14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. 15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat." 16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. 17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: 18 „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek."

A Szentírás drámai eseményeire olykor fájdalmasan rárímel a valóság. Ilyen a menekülés és az üldöztetés valósága. A legfájdalmasabb mind közül az ártatlanok, és ezen belül a gyermekek halála. Az ilyen halál megmutatja, hogy a pusztítás ok nélküli, értelmetlen. Ezért a tanulságért az emberiség mindig túl nagy árat fizet! Az ártatlanok élete ezért se céltábla, se élő pajzs nem lehet semmilyen politika akarat számára! Krisztus keresztje világosítson meg minket!

RÉ 402 MRÉ 323

„…élet leheletét lehelte orrába.” (1Mózes 2,4b–25) 1Mózes 2,4b–25

(7) „…élet leheletét lehelte orrába.” (1Mózes 2,4b–25) AZ ÉLTETŐ ISTEN. – 1. A porból megformált test az élő és éltető Isten Lelke által elevenedik meg, amelynek nyomán lesz saját lelke a testében élő embernek. Minden lélegzetvételünkkel, ha akarjuk, ha nem, az éltető Istenről teszünk tanúságot (5–7). – 2. Az éltető Isten gyönyörű élőhelyet ajándékozott az embernek, ahol maradéktalanul minden rendelkezésére állt gazdagon, hogy eredendő igazságban, szentségben, öröklétben, szabadságban élhessen, az éltető Isten akarata szerint. – 3. Az éltető Isten feladatot adott az embernek, hogy művelje és őrizze a rá bízott „kertet”, és szabadságát megélje a döntés felelősségében, amit az egyetlen tiltás jelzett, a jó és rossz tudásának fája kapcsán. A jó ugyanis csak az Isten közelében tapasztalható meg, aki a teremtés üdvösséges rendje által kiemelt a rossz káoszából (8–17). – 4. Az éltető Isten társat ad, hitvestársat, családot, örök hűséget; – majd Jézus Krisztusban lelki testvéreket, egyházat, gyülekezetet; – adja Lelke által ma is az Ővele való közösséget, mert nem jó egyedül (18–25).