„...hogy lássák őket az emberek” Mt 6,1–8
„...hogy lássák őket az emberek" (5). Fontos számunkra, hogy miként vélekednek rólunk az emberek. Sok mindent azért teszünk, hogy elismerést, dicséretet, vállveregetést kapjunk. Azonban jó óvatosnak lenni, hiszen ez a dicséret nagyon kétes értékű. Valaki egyszer így figyelmeztetett: a felét se hidd el annak, amit rólad mondanak. Legyen az a döntő számunkra – sőt az egyedül meghatározó –, hogy Mennyei Atyánk előtt kedves-e az életünk, a hitünk, az adakozásunk, az imádságunk.
RÉ 474 MRÉ 428
„És most semmi sem gátolja őket…” (1Mózes 11) 1Mózes 11
(6) „És most semmi sem gátolja őket…”(1Mózes 11)* MAI BÁBEL. – 1. A ma embere folyamatosan képernyő előtt ül, valamit nyomkod. Közben állandóan „pittyen” valami. Így véleményezzük, dolgoztatjuk, zsaroljuk, kínozzuk egymást szünet nélkül. A modern kommunikáció áldásai, és még inkább átkai, belemásznak életünk legrejtetteb zugaiba is. Mögötte a bábeli világ lelkülete dagad: minél nagyobbat építeni, nevet szerezni, istenné lenni, gátlástalanul (4–6). „Örökélet pótlékok” ezek. – 2. Isten számára valójában nevetséges, jelentéktelen, törpe állapot az, amit mi nagynak gondolunk, és minél nagyobbak leszünk, annál inkább törpülünk (5). – 3. Áldott legyen az Isten, hogy Ő nemcsak letekint törpeségünkre, hanem közénk jött, szólt, megszólított, figyelmeztetett, megváltó szeretetével az örök élet tágasságába helyezett, hogy abbahagyhassuk végre a kárhozatos pótcselekvéseket. Hagyd abba! (8) Ma legalább egy emberrel kevesebbet zaklass azzal, hogy felhívod, és ne nyisd meg a közösségi oldaladat azért, hogy a benned tomboló bábeli káoszt levezesd. Inkább beszélgess a gyerekeddel, öleld meg a hitvestársadat, még inkább imádkozz, figyelj az Úr szavára… (8).
___
– 1. A ma embere folyamatosan képernyő előtt ül, valamit nyomkod.
Közben állandóan „pittyen” valami.
Így véleményezzük, dolgoztatjuk, zsaroljuk, kínozzuk egymást szünet nélkül.
A modern kommunikáció áldásai, és még inkább átkai, belemásznak életünk legrejtetteb zugaiba is.
Mögötte a bábeli világ lelkülete dagad: minél nagyobbat építeni, nevet szerezni, istenné lenni, gátlástalanul (4).
Mindez a kezdet, abban a tekintetben mindenképpen, hogy a vége nem kérdéses: összeomlás (6).
„Örökélet pótlékok” ezek, az idegbeteg „városi” ember kibírhatatlan feszültségeinek tünetegyüttesei, amivel kényszeresen billentyűt nyomkod, ír, közzétesz, kritizál, fröcsög, csoportosul, „világot vált meg” a maga igazával…
Amit Bábel korában úgy tettek, ma így tesszük; – de a lényeg a gátlástalanul halálos összevisszaság érthetetlenül önző nyomorúsága.
– 2. Isten számára valójában nevetséges, jelentéktelen, törpe állapot az, amit mi nagynak gondolunk, és minél nagyobbak leszünk, annál inkább törpülünk.
Érthetetlen beszédek, értelmezések, világmagyarázatok; – érthetetlen cselekedetek; – értelmetlen életek törpítenek… (5).
– 3. Áldott legyen az Isten, hogy nemcsak letekint törpeségünkre, hanem közénk jött, szólt, megszólított, figyelmeztetett, megváltó szeretetével az örök élet tágasságába helyezett, hogy abbahagyhassuk végre a kárhozatos pótcselekvéseket.
Hagyd abba! (8)
Ma legalább egy emberrel kevesebbet zaklass azzal, hogy felhívod, és ne nyisd meg a közösségi oldaladat azért, hogy a benned tomboló bábeli káoszt levezesd.
Inkább beszélgess a gyerekeddel, öleld meg a hitvestársadat, még inkább imádkozz, figyelj az Úr szavára… (8).