„Szeressétek ellenségeiteket...” Mt 5,43–48
„Szeressétek ellenségeiteket..." (44). Olykor még szeretteinket sem könnyű feltétlen, őszinte, elfogadó szeretettel szeretnünk. Hogyan tudnánk akkor ezt megtenni az ellenségeinkkel? Figyeljünk Pál apostol soraira a Római leveléből, ahol arról ír, hogy Isten már akkor szeretett bennünket, amikor még „ellenségei voltunk" (Róm 5,10). Aki ennek a szeretetnek a részévé lesz Jézus Krisztus befogadásával, arra is képes lesz, amire magától nem: az ellenség szeretetére.
RÉ 29 MRÉ 29
„Ezek Noé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek a leszármazottai…” (1Mózes 10) 1Mózes 10
(1) „Ezek Noé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek a leszármazottai…” (1Mózes 10) ISTEN ÁLDÁSA. – 1. A korabeli népek felsorolása áll előttünk, Noé három fiának hetven leszármazottját bemutatva. Lényeges szempont, hogy mely népek hova lettek besorolva, az Isten áldása szempontjából (9,25–27). Sém utódai áldottak; – részesülhetnek ebből az áldásból Jáfet utódai is, azaz lakhatnak „Sém sátraiban”; – de Hám utódai, a kánaániták ezeknek szolgái lehetnek csak; – hiszen Hám tiszteletlenül bánt lerészegedett apjával, Noéval. – 2. Isten áldása ma is nélkülözhetetlen, és boldog az olyan ember, az olyan nép, aki ezt tudja, ezért könyörög. Isten áldása nélkül ugyanis végül kárhozatos, halálos kudarcba fullad minden erőlködésünk, hatalmaskodni kezdünk, mint Nimród, harcosan egymásnak esünk, de még az Isten áldását is önző érdekeink igájába fogjuk, ahelyett, hogy továbbadnánk azt (8). – 3. Áldott legyen az Isten, hogy Ő minden népet egy vérből teremtett, és végül mégsem tiszteletlen, hibás tetteink szerint „sorol” be bennünket. Egy vérből teremtett (Cselekedetek 17,24–26), és egy vér, a Jézus Krisztus vére által mos meg; minden nép fiai közül…