előző nap
következő nap

„Ne féljetek tehát...” Mt 10,29–42

29 Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? 30 Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. 31 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok. 32 Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. 35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, 36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt. 40 Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. 41 Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. 42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.

„Ne féljetek tehát..." (31). A mi Urunk Jézus Krisztus magasra tette a mércét akkori és mai tanítványai számára is. Mégis elmondhatjuk, hogy sasszárnyon hordoz bennünket az Úr az ő Lelke által. Aki a verebeket is számontartja, hogyne gondoskodna az ő választottairól. Nincs mitől félnünk. Tegyünk bátran bizonyságot az evangéliumról. Legyen ez a küldetés életünkben az első helyen, nem keresve, de felvállalva ezért a békétlenséget is.

RÉ 426 MRÉ 470

„Hiszen az Úr áldott embere vagy te!” (1Mózes 26) 1Mózes 26

(29) „Hiszen az Úr áldott embere vagy te!” (1Mózes 26) KI AZ ÚR ÁLDOTT EMBERE? Tekintsünk Izsákra! – 1. Áldott ember az, aki hitében engedelmes, és rádöbben arra, hogy hite ellenére bizonyos esetekben menekülhet és félhet is, miközben ekkor is körbeveszi őt az Úr áldó szeretete, aki közben figyelmezteti is, ha menekülő félelmében másokat félrevezetne, vagy éppen hazudna, ezáltal tetten érhetően bűnössé lehetne, és másokat is bűnbe vinne (1–11). – 2. Első olvasatra úgy tűnhet, hogy áldott ember az, akit láthatóan is meggazdagít az Úr, és akire ezért irigyen és perlekedve is tekinthetnek a körülötte élők, akin bosszút állhatnak ezek, betemetve életét tápláló, ősei által kiásott kútjait? Igen, ez is lehet az áldás látható jele. De, az Úr embere ekkor is megmarad alázatban, javait mások számára is áldássá teszi, és soha nem perlekedik aljasan gonoszul ügyeskedve a mulandó javakért, hanem tágas teret keres, és oda továbbáll (12–23). – 3. Az Úr áldottja meghallja az Úr bíztatásáta gazdagság és a szegénység, a megkeseredés (34–35), de a teljes bukás idején is; – sőt, a halál árnyékának völgyében is, és szüntelenül segítségül hívja az Úr nevét (24–25).*

___

* – 4. Az Úr áldottját mások is tisztelik, szeretik; – ha el nem is ismerik, de felismerik hiteles hitét, rajta keresztül az ő Urát. Ezért az Úr áldottja mindig a békességet szolgálja, hogy közösen becsüljék a „vizet”, az életet, az örök életet és annak Urát! (26–35).