„Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában,...” Mt 13,36–43
Jézus nem tagadja, hogy a gonosz, ellenséges erők megnyilvánulnak a világban, azonban itt, a legbelsőbb tanítványi körének magyarázatot adva, újra hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás nem a mi dolgunk. Izgága, türelmetlen bíráskodó hajlamunkat letöri, és figyelmeztet, hogy az Emberfia angyalainak munkájába nem kell beavatkoznunk. A mi feladatunk, hogy valóban halljuk és értsük az ígéretet, hogy később igaz fényként ragyoghassunk Atyánk országában.
RÉ 364 MRÉ 321
„Indulj, menj föl Bételbe…” (1Mózes 35) 1Mózes 35
(1) „Indulj, menj föl Bételbe…” (1Mózes 35) MILYEN AZ ISTENNEK KEDVES „ÉBREDÉS”? – 1. Isten parancsára el kell hagyni a bűn helyszínét. Jákóbnak menekülnie kellett Sikemből, az ottani vérengzés miatt. Az Úr indítja őket, mégpedig Bételbe (28,15–22), a korábbi ígéretek színterére, ahol újat akar kezdeni velük Istenük (1). – 2. Az Úr indítására el kell dobni minden régi „kincset”, „bálványt”. Nem feltétlenül az a bálvány, ami ebben a világban fontos számunkra, hanem az, ami megkötöz, akadályoz, hogy a hitben megerősödjünk (2). – 3. Mindez „külsőleg”, mások számára is látható, ahogy Jákób új nevet kap (10), népe böjtöl, külsőleg is megtisztul, ruhát vált (2–4). – 4. Isten közben oltalmazza népét. Az Úr indítja a környező népeket arra, hogy tartsanak tőlük, és ne merjen kötekedni Isten kicsiny seregével senki sem (5). – 5. Az ébredés, az élő Istenbe vetett hitünk megszilárdulása, az ígéretek megújításának áldása. Ezekre eseményekkel, szent időkkel és szent helyekkel emlékeztet az Isten. Ilyen Bétel, ahol oszlop és oltár emlékeztet Isten cselekvő, megváltó szeretetére (6–15). – 6. Hitben megerősödve számon tartjuk a ránk bízottakat, és azok halálát is az örök élet Urának erejével hordozzuk, hiszen betelve az élettel, hazatértek (16–29).