előző nap
következő nap

„Hasonló a mennyek országa a kovászhoz,...” Mt 13,31–35

31 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. 32 Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. 33 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel. 34 Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, 35 hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki."

Talán úgy tűnik néha, hogy az egyházért, Urunkért végzett munka hiábavaló. Nem látjuk azonnal az eredményét. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy a kovásznak is idő kell, amíg megkel a tészta. Minden tettünk, és mi magunk is ilyen kovászként érlel(het)jük a mennyek országát. Rajtunk (is) múlik, hogy Isten országa megmutatkozik-e a világban.

RÉ 215 MRÉ 375

„…kiment, hogy szétnézzen…” (1Mózes 34) 1Mózes 34

(1) „…kiment, hogy szétnézzen…” (1Mózes 34) Úgy kezdődött ez a nehéz történet, hogy Jákób lánya, DINA ELHAGYTA A VÉDETT, ZÁRT KÖZÖSSÉGET, kiment a „világba” szétnézni… – 1. Minden nyitás egyszerre izgalmas, ugyanakkor kockázatos. Ez a szabadság dilemmája is. Zártságban élni lehetetlen, közösségre vagyunk teremtve, ugyanakkor ebben a világban csakis szigorú keretek közötti rendben élhető meg minden. Ez Isten népére vonatkozóan különösképpen igaz, még a Jézus Krisztusban nyert szabadságban is (Galata 5,13). – 2. Láttuk, hogy Dina „kitekintésével” olyan súlyos dolgok kezdődtek el, ami csak a gátszakadást okozó áradás pusztításához hasonlítható: megerőszakolták, majd el akarták venni feleségül, hogy tisztázzák az esetet, de közben mindkét fél hasznot akart húzni a házasságból saját magának, amikor is Jákób fiai a körülmetélkedés „teológiai” érvére hivatkozva bosszút álltak a seblázban elgyengült sikemi férfiakon, és kifosztották a várost, noha ezzel a „még kicsi” Jákób és családja nehéz helyzetbe került, idegen földön. – 3. Szétnézni csak hitben szabad, bizonyossággal, megerősödve saját, engem védő közösségembe. Így tudom tisztelni a másikat, de még jobban értékelni a sajátomat. De jó aztán hazatérni. Egy idő után, pedig nem is kívánkozik az ember sehová, sehogyan… Ez sem baj, sőt!