előző nap
következő nap

„Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak” Mt 15,21–28

21 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. 22 És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! 23 Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. 24 De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. 25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! 26 Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. 27 Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. 28 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.

„Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak" (26). Komáromi Csipkés György bibliafordítása merészen vállalta az eredeti üzenetet: „és odadobni a kutyakölyköknek", a kiskutyáknak. Az asszony, az édesanya alázatos, és mégis erős hite ebbe a szóba fogódzott bele: Uram, én csak a morzsákból kértem, a gyermekem attól is meggyógyul... És meggyógyult a gyermek abban az órában.

RÉ 239 MRÉ 387

„…keményen beszélt velük…”(1Mózes 42) 1Mózes 42

(7) „…keményen beszélt velük…” (1Mózes 42) SZERETET ÉS KEMÉNYSÉG… – 1. Élelmet kell szerezni, hogy éljünk, és meg ne haljunk (2). Amíg nincs mit enni, minden más indítékot felülír ez: enni, lenni, élni, nem meghalni, túlélni… Szinte mindent megtesz ezért, és szeretteiért az ember. Ha van mit enni, akkor szabadulunk fel „többre”. A jólétben pedig apróságokból is élet–halál kérdéseket nagyítunk (1–5). – 2. Segíteni is kell! De az élelmet, amiért mi küzdöttünk, hogyan adjuk oda másoknak? Számos esetben a „szűk esztendőkre” ők is felkészülhettek volna, de nem tették. Pedig sok minden nyomorúság kezelhető lenne, ha a rászorult is akarna, tenne, előre gondolkozna, és „hárítva” nem mindent mástól várna. Így a ténylegesen rászorultak több valós figyelmet kaphatnának. József ezt jelzi, amikor saját testvéreivel is kemény, rájuk ijeszt, feltételeket szab. – 3. Békülni kell! Józsefet a kútba dobták testvérei, eladták rabszolgának. Békülés nincs „lecke” nélkül, amelyben az egykor kegyetlenek is megsejtik, ők mit műveltek korábban másokkal (6–17). – 4. De mindenek előtt krisztusi, megbocsátó szeretet kell! (15–38) József, elfordulva tőlük, sírva fakadt (24).