előző nap
következő nap

„...éhesen pedig nem akarom elbocsátani őket, nehogy kidőljenek az úton” Mt 15,29–39

29 Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. 30 Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket. 31 A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét. 32 Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton. 33 Tanítványai így válaszoltak: Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot? 34 Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők így feleltek: Hét, és egy kevés halunk. 35 Miután megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, 36 vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37 Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal. 38 Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. 39 Ezek után Jézus elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.

„...éhesen pedig nem akarom elbocsátani őket, nehogy kidőljenek az úton" (32). Míg az ötezrek jóltartásakor gondolkozhattunk a testi és a lelki eledel tekintetében, itt egyértelmű a testi eledel, a betevő falat. „...három napja velem vannak, és nincs mit enniük..." (32). Lelki táplálékból, a Jézus által nyújtott „életnek kenyeréből" nem volt hiányuk. A nagy ébredések idején, a nyomortelepeken evangélizálók még tudták: testi eledelt is kell magukkal vinniük, mert „az üres gyomornak nincs füle".

RÉ 196 MRÉ 365

„…az az ember irgalmas legyen hozzátok…” (1Mózes 43) 1Mózes 43

(14) „…az az ember irgalmas legyen hozzátok…”(1Mózes 43)* KI LESZ IRGALMAS HOZZÁNK?  – 1. Az éhínség, a helyzet súlyosbodott. Hogyan viselkedünk, ha súlyosbodik az amúgy is nyomorúságos helyzet? (1–10) – 2. Júda kezeskedett legkisebb testvérükért, Benjáminért (9). Végre, valaki, valamiért felelősséget vállal! – 3. A testvérek lehetőségeik szerint ajándékot vittek (25–28), és kétszer annyi pénzt (42,23-29), a gabona fölé. Akkor is így gondolkodtak, ma is így van ez: ajándékot vinni, hogy végre segítsenek, könyörüljenek rajtunk, irgalmazzanak, hiszen az irgalmat ki kell érdemelni. – 4. Azért imádkoztak, hogy a „helyzetben” lévő ember irgalmas legyen hozzájuk (14). Nagy félelemmel járultak újra Egyiptom felügyelője elé (15–22). A felügyelő irgalmas volt velük, megnyugtatta, házába, asztalához ültette és megvendégelte őket, miközben családjukról kérdezgetett. – 5. Együtt mámorosodtak meg a bortól (22–34). Boldog az, akinek Isten közelsége is elég a mámorhoz, és ahhoz, hogy méltósággal „kibírja” a dolgokat. – 6. Isten meghallgatta népe könyörgését, irgalmával mindig előttük járt. Isten irgalma mindig megelőzi az embert.

___

*KI LESZ IRGALMAS HOZZÁNK?

– 1. Nézzük először a történetet a testvérek felől!

– Az éhínség, a helyzet súlyosbodott.

Hogyan viselkedünk, ha súlyosbodik az amúgy is nyomorúságos helyzet? (1–10)

– Júda kezeskedett legkisebb testvérükért, Benjáminért (9).

Végre, valaki, valamiért felelősséget vállal!

– A testvérek lehetőségeik szerint ajándékot vittek, és kétszer annyi pénzt, vissza kívánva juttatni az előző gabona árát, amiről nem tudták, hogyan került a zsákjaikba (42,23-29), a gabona fölé (25–28).

Akkor is így gondolkodtak, ma is így van ez: ajándékot vinni, hogy végre segítsenek, könyörüljenek rajtunk, irgalmazzanak…, hiszen azt ki kell érdemelni.

– Azért imádkoztak, hogy a „helyzetben” lévő ember irgalmas legyen hozzájuk (14).

Nagy félelemmel járultak újra Egyiptom felügyelője elé (15–22).

A felügyelő irgalmas volt velük, megnyugtatta, házába, asztalához ültette és megvendégelte őket, miközben családjukról kérdezgetett.

– Együtt mámorosodtak meg a bortól (22–34).

Boldog az, akinek Isten közelsége is elég a mámorhoz, és ahhoz, hogy méltósággal „kibírja” a dolgokat…

Isten azonban meghallgatta könyörgésüket, irgalmával mindig előttük járt.

Isten irgalma mindig megelőzi az embert.

– 2. József felől is tekintsünk erre a fejezetre.

– József kisírta magát a belső szobájában, ám végig uralkodott magán (29–31).

Ma is ez az egyetlen lehetőségünk: senkire sem tartozik, és senkit nem is érdekel érzelmi életünk, fájdalmaink.

Nem szabad terhelni ezekkel senkit.

– A hívő ember tudja ezt, és azt is, hogy irgalmasságot akar az Isten, nem áldozatot (Máté 9,13), e világban neki rendelt szerettei kapcsán különösképpen.

– Lám, már ott, akkor is érvényes volt ez, hiszen az Egyiptomiak is elkülönültek a héberektől, nemcsak a héberek másoktól.

Lám, minden népben ott lapul ez a szándék, ami nem krisztusi, de Istentől való is lehet adott helyzetben, amellyel mindeneknek előtte a sajátjait védi (31).

– 3. Az Isten színe felől a legkerekebb a történet.

– Ő mindent szépen intézett.

– Ő, irgalmával körül fogta népét, és általuk más népeket is megáldott, mint itt Egyiptomot.

Isten népével, velünk van (Máté 1,23), ismeri, meghallja sírásainkat, ismeri fájdalmainkat; Őelőtte nem kell majd uralkodni magunkon, de örök életünkben ez nem is lesz probléma (29–31).

– Milyen jó, hogy az Úr vállalt kezességet értünk.

– Milyen nagy áldás, hogy Ő irgalomra hajlítja a legdurvább ember szívét is körülöttünk; még a mi önző szívünket is, mások felé.

– Micsoda kegyelem, hogy az Ő irgalma mindent megelőz, az Ő értünk vállalt kezessége örök, a Jézus Krisztusban.