előző nap következő nap

„Milyen hatalommal teszed ezeket...?” Mt 21,23–27

23 Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? 24 Jézus így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 25 Honnan való volt János keresztsége: mennyből vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? 26 Ha pedig azt mondjuk, emberektől, akkor félhetünk a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja. 27 Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.

„Milyen hatalommal teszed ezeket...?" (23). Ez az egyik legfontosabb kérdés, amit Jézussal kapcsolatban feltehetünk, mert arról szól, hogy milyen kapcsolata volt Jézusnak a mennyei Atyával. A nép vezetői ellenséges lelkülettel tették fel ezt a kérdést. Mi úgy tegyük fel, hogy el is tudjuk fogadni az életünket megmentő választ: már Keresztelő Jánost is Isten küldte hozzánk, Jézus pedig Isten Fia, aki magát a megváltást, az örök életet hozta el nekünk.

RÉ 107 MRÉ 107

„…milyen nagy hatalommal bánt el az Úr Egyiptommal…” (2Mózes 14) 2Mózes 14

(31) „…milyen nagy hatalommal bánt el az Úr Egyiptommal…” (2Mózes 14) SZABADÍTÓ ISTENÜNK VAN! – 1. Önmagát így jelenti ki Istenünk: „Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (20,2) Isten kihozza népét a szolgaság házából. – 2. Ebben a világban csak szolgaságból szolgaságba juthatunk. Most, a jóléti társadalmakban a határtalan szabadság szolgaságában nyögünk. Aki az Úr szolgája, az minden körülmények között szabad.* – 3. Isten szabadítása Jézus Krisztus feltámadása, amely a mi feltámadásunk zálogaként hirdeti, hogy Isten a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalmából szabadít meg, örök és maradandó megoldást ad az emberileg totálisan vesztes helyzetekben. – 4. Hiába nyílik meg ugyanis a tenger, ha utána a pusztai perlekedés következik, majd az Ígéret földjén a bálványozás, a belső és külső harcok rettenete. Ne az üldözőink pusztuljanak el, hanem először nekünk kell meghalnunk, mint önző, gonosz embereknek, és újjászületnünk; miközben üldözőink megtéréséért is imádkozunk. Urunk, velünk bánj el! Mutasd meg gyarló életünkön szabadító, újjászülő hatalmadat!

 ___

*  Isten, ebben a világban akként mutatja meg szabadítását, hogy hitet, reménységet, szeretetet ad a szolgaságban, hogy szabadságban szolgálhassuk Őt, mert aki az Úr szolgája, az minden körülmények között szabad.