előző nap
következő nap

„A fiamat meg fogják becsülni” Mt 21,33–46

33 Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített, azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott. 34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35 A munkások megfogták szolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek. 36 Ekkor újabb szolgákat küldött, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37 Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38 De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség. 39 Majd megragadták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40 Amikor megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal? 41 Ezt felelték neki: Rosszért rosszal fizetve elpusztítja őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják neki a termést a maga idejében. 42 Megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben"? 43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. 44 És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja. 45 Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46 El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.

„A fiamat meg fogják becsülni" (37). A példázatbeli gazda mindent gondosan előkészített, és joggal várta a gyümölcsöket. Egész életünkkel tartozunk Teremtőnknek. Az első ember bűnesete óta mindnyájan magunknak akarunk mindent megtartani, és nem dicsőítjük Istenünket. Ez a mi bűnünk. Mennyei Atyánk a Fiát is odaadta értünk, fogadjuk el áldozatát, és értünk vállalt haláláért, feltámadásáért becsüljük meg őt!

RÉ 2 MRÉ 2

„És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.”(2Mózes 16) 2Mózes 16

(2) „És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.”(2Mózes 16)* A második vers egy TÜKÖR, nézzünk bele mi, az Isten népe! – 1. Ez a nép az imént tapasztalta meg az Úr szabadítását. Egy emberileg tehetetlenül halálos helyzetben emberfeletti szabadítás volt ez, amivel az Úr bizonyította jelenlétét, kegyelemét, hatalmát: Velünk, népével az Isten! (Máté 1,23) – 2. Erre válaszként zúgolódni kezdett Isten népe, mert a pusztán, próbatéteken keresztül vezetett az út az ígéretek beteljesedése felé. Mindig zúgolódunk. Hálát adhatnának, helyette csak zúgolódunk, mindig, folyamatosan. A zúgolódásban lenne egységes Isten népe? – 3. Pedig éppen a pusztában lenne szükségünk hitre, szeretetre, Istenre és egymásra; – mi pedig éppen itt esünk Istennek és egymásnak! – 4. Természetesen a zúgolódásban mindnyájan a vezetők, Mózes és Áron ellen fordulnak. A vezetőknek nagy a felelősségük, súlyos a terhük. Szolgálatuk része, hogy a nép mindenféle, összetett indulatát, haragját, gyűlöletét, gyalázkodását elhordozzák, ne pedig visszavágjanak, majd Isten eszközeként Jézus Krisztus kezébe helyezzék a fortyogást, aki a zúgolódóból egyedül képes hálaadó életet formálni.

___

* A második vers egy TÜKÖR, nézzünk bele mi, az Isten népe!

– 1. Ez a nép az imént tapasztalta meg az Úr szabadítását.

Egy emberileg tehetetlenül halálos helyzetben emberfeletti szabadítás volt ez, amivel az Úr bizonyította jelenlétét, kegyelemét, hatalmát: Velünk, népével az Isten! (Máté 1,23)

– 2. Erre válaszként zúgolódni kezdett Isten népe, mert a pusztán, próbatéteken keresztül vezetett az út az ígéretek beteljesedése felé.

Mindig zúgolódunk.

Isten népe zúgolódóbb, mint a világ, ott ugyanis szigorú rend van, nincs állandó feleselés, véleményezés, kritika, még a nagy szabadságban sincs.

De a fő baj a „lelkület”: hálát adhatnának, lenne miért, és helyette csak zúgolódunk, nemcsak most, később is, mindig, folyamatosan.

A zúgolódásban lenne egységes Isten népe?

– 3. Pedig éppen a pusztában lenne szükségünk hitre, szeretetre, Istenre és egymásra; – mi pedig éppen itt esünk Istennek és egymásnak!

Noha, az egész fejezet arról szól, hogy az Isten a pusztában is szereti, vezeti, táplálja, itatja népét (4–15), miközben egyértelművé teszi, hogy a pusztában, a manna bőségében is Ő az Úr, Ő „diktál”, ő „rendelkezik” (16–35), hogy végzetesen el ne tévedjünk, éhen, szomjan ne haljunk, el ne emésszük egymást az amúgy is szikkasztó pusztaságban.

– 4. Természetesen a zúgolódásban mindnyájan a vezetők, Mózes és Áron ellen fordulnak.

A vezetőknek nagy a felelősségük, súlyos a terhük.

Szolgálatuk része, hogy a nép mindenféle, összetett indulatát, haragját, gyűlöletét, gyalázkodását elhordozzák, ne pedig visszavágjanak, majd Isten eszközeként Jézus Krisztus kezébe helyezzék a fortyogást, aki a zúgolódóból egyedül képes hálaadó életet formálni.