előző nap
következő nap

„...minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!” Mt 22,1–14

1 Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2 Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 4 Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! 5 De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7 A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! 10 A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, 12 és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. 13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

„...minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!" (4). Isten Krisztus által mindent elvégzett a mi üdvösségünkért. Bárki megragadhatja e lehetőséget, elfogadhatja Isten ajándékát, bemehet az ő országába. Az ő uralma már elkezdődött: Jézusnak engedelmeskedve már beletartozunk Isten országába. Ha elfogadtuk őt Urunknak, akkor ennek az életünkön is meg kell látszania: Krisztust követő életünk a menyegzőhöz méltó „ruhánk".

RÉ 489 MRÉ 282

„Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!” (2Mózes 17) (2Mózes 17

(2) „Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!” (2Mózes 17) JÉZUS KRISZTUS MONDJA: „Aki szomjas, jöjjön hozzám, és igyék” (János 7,37). – 1. Sokféle szomjúságtól szenvedünk a puszta létben: testi, lelki, szellemi, hitbeli szomjúság gyötör minket. Bizony a kín zúgolódásra is kísérthet bennünket (1–3). Ravasz László, neves igehirdetőnk és egyházvezetőnk hangsúlyozta, hogy nem hívő ember az, akit nem bántanak a kiszáradt életek, az egymást üldöző emberárnyak, akik Isten és egymás nélkül akarnak élni, pedig Isten és egymás számára lettek teremtve. – 2. Isten azonban vizet fakaszt a pusztában (4–8). A víz felüdít, megtisztít, éltet! Isten nem hagy eltikkadni és nem engedi, hogy határainkon túl hitetlenné kísértsen bennünket a szomjúság kínja. – 3. Nem Mózes, hanem Isten cselekszik itt Mózes által. Az élő vizet Jézus Krisztus adja, Igéje és Lelke által! Az élő víz Ő maga! Ez a víz túlcsordul rajtunk, mások felé. Milyen jó, hogy az Ő győzelmes, élő vizet ajándékozó kezei örökké felettünk magasodnak, amit nem kell Áronnak és Húrnak tartani, mint Mózes kezeit, mert az Ő kereszten és feltámadás után, mennybemenetelekor kitárt keze és megváltó szeretete soha nem fárad el (8–16).